TESZERAKT SCI-FI KLUB

 

Invázió!
2000 VIII.25

Személy szerint nem követtem el semmit az emberiség ellen, csak őrzőm a halott teóriákat, és síratom a döglött eszméket. Nem vagyok valami, optimista, és bármerre nézek csak butasággal és kilátástalansággal találkozom. Néha az is felvetődik bennem, hogy talán a Mindenség is ellenünk van, de az is lehet : észre sem vesz bennünket.
Ez szemben a sci-fi szerzők általában derülátók, viszont lehet nekem azért keseredik meg, mert nem csak megértem a felvetett gondolatokat, hanem körbejárom, végiggondolom őket. Ez általában nem szokás. A költő is mondja : „ Ős patkány terjeszt kórt miköztünk / a meg nem gondolt gondolat” (József Attila)
Ha valaki „meggondolja” egy földönkívüli invázió lehetőségét, nem sok optimizmusra marad lehetősége. Azt ugyanis nehéz tudomásul venni, hogy a Mindenség tojik ránk, vagy esetleg egyszer véletlenül ránk könyököl, és úgy múlunk ki, hogy észre sem vette senki. Legkevésbé a Mindenség. Ha ugyanis, egy kis időre félretesszük emberközponti világlátásunkat, és megpróbáljuk a mindenséggel mérni magunkat, akkor rájöhetünk, hogy még a porszemnél is parányibbak vagyunk. Úgy mindenestől, civilizáció, kultúra, meg egyéb sallangokkal együtt.
Gondoljuk végig a gondolatokat, még akkor is ha a végeredmény nem hízelgő számunkra. Nem másért, de amikor sci-fit olvasunk, nagy általánosságban az szokott történi, hogy az ember csillogó szobrát reptetjük át a végtelenen. Viszont, ha valóban bele gondolunk rájövünk, hogy a végtelen, a mi számunkra temető. Onnan pedig bármilyen borzalom érkezhet.
„Senki sem álmodhatta, hogy úgy vizsgálnak minket, mint ahogy mikroszkóppal szokásos tanulmányozni a mikrobákat egy csepp vízbe. És mégis a világegyetemben elképzelhetetlenül magasabb rendű elmék vizsgálták irigy szemekkel a Földet, és lassan de biztosan elkészítették terveiket ellenünk”, mondja Richard Burton hangja Jeff Wayne zenéjére, melyet H.G. Wells Világok harca című regény ihletett meg . A harmincas évekbe írt regényben, eljönnek, hatalmas hengerekben a csápokkal ellátott marslakók, ssuralmuk alá véve a Földet, lépegető és hősugarakat kibocsátó masináikkal. Mi emberek védtelenek vagyunk, ám a hódítok nem számítottak egy láthatatlan ellenségre : a bacilusokra ! Járvány pusztít közöttük, megbetegszenek és meghalnak. Igen, Wells nem csak az időgépes témájú alkotásoknak adta meg a rajtot, hanem a Föld inváziójával foglalkozóknak is.
Mint mindent ezt is mesteri szinten csinálta, így 1938-ban, az Államokban, Orson Wells rádió színházat csinált belőle. Az eseményeket a brit földről amerikai tájakra költöztette, és az egész úgy volt bemutatva mint helyszíni közvetítések sorozata, reklámmal megszakítva. Annyira élethűre sikerült, felhasználva a sci-fi alkotásokra azóta is jellemző, akkor még csúcstechnikának számító hangeffektust, hogy emberek milliói gyűltek össze az utcákon és menekültek páni féleműkben a hódítok elől  A siker kulcsa lehet abban rejlett, ahogy tálalva volt a téma : helyi közvetítések az űrhajók leszállási helyéről, hírek, a harcok zaja, „megnyugtató” jelentések, a rádióadók egymás utáni elhallgatása, stb.
Wells regényét talán a biológiai invázió típus közé lehetne sorolni. Julia Verlanger A buborékok című elbeszélésében, valami áttetsző gömbök próbálják uralni a földet úgy, hogy amivel kapcsolatba lépnek azt feloldják vagy mutánssá teszik. Ép ebből az utolsó tulajdonságukból adódik a legnagyobb baj, ugyanis legyőzésük után, a biztonság kedvéért, minden embert meg kell ölni akiről felmerül a gyanú, hogy hozzájuk érhetett. A félelem jogos, hiszen a Gyenge láncszem című elbeszélésében Racoon Sheldon rámutat, hogy az Idegenek által megfertőzőt emberek megzavarodnak, és a férfiak megölik a nőket. Nincs szaporulat, és az emberiség kihal. John Wyndham klasszikussá vált és természetesen megfilmesített regényében, A Triffidek napja-bán egy csodálatos meteor esőt képzel el, melybe szinte mindenki gyönyörködik, ám mint kiderül, ennek az a következménye, hogy az emberek megvakulnak. Ez még nem minden ugyanis ezzel az alkalommal az égből milliárd spóra hullt a Földre, melyből aztán falánk húsevő nővények keltek ki. Ha már klasszikus és megfilmesített alkotásoknál tartunk, ne feledjük el Don A Stuart (John W. Cambell jr. írói álneve) Az ízé című novelláját. Leírja amint egy sarki expedíció, mélyen a jégbe temetve, egy idegen űrhajót talál, benne a rémálmaink megtestesülése : az Idegen entitás bármilyen formát felvehet ! A Csak úgy lehet megkülönböztetni egy valódi embert egy olyantól akit a lény ural, hogy várt vesznek tőle. Ez a csepp, eltávolítva a fertőzőt testtől, különálló entitás lesz és elhúzódik egy felizzított tűtől !
Nem mindig a hódítok jönnek önakaratukból bolygónkra van, hogy mi cipeljük ide meggondolatlanságból. Homokok királyai, így hívják azokat a társadalmi rovarokat, melyeket kutatás céljából vonszolják a Földre. Veszélytelen kis apróságoknak tűnnek, ám amikor kiszabadulnak kiderül, hogy nagyságuk és intelligenciájuk attól függ, hogy mekkora léttér áll rendelkezésükre. Az anyabolygójukon a bolyok már mindent felfaltak és sivataggá alakították, most pedig a miénken a sor. Ha ezek ellen még valahogy harcolhatunk, Robert Sheckley űrben talált Pióca-ja ellen semmi esélyünk sincs. Eszik mindent, bármilyen formában van az jelen, szilárd, folyékony vagy tiszta energia, és növekedik. Bevetjük a leghatásosabb fegyverünket, az atombombát. Ám csak azt értük el, hogy piócánkat darabkákra szakítottuk, melyek most mind önállóak lettek és tovább táplálkoznak és növekednek. Persze kölcsönkenyér vissza jár, így a Fertőzöttek űrhajóján megjelenő elpusztíthatatlan „valami”-nek növekedését, Alan E. Nourse úgy képzelte el, azzal lehet megállítani, hogy a legénység hazatértig, állandóan abból eszik.
Egész nap bújuk a tévét, így hát nem csoda, hogy Szepesi Mária úgy képzelet, hogy ezen keresztül kezdik el befolyásolni agyunkat a hódítok, megpróbálva rávenni egy családot, hogy építsenek egy bakterológiai bombát, ám szerencsére A biztonsági faktor ezt meg akadályozza. Ezzel már át is tértünk, az olyan invázió típusra melyben a hódítás mentális úton történik.
Nem kell egy ilyen hódításhoz nagyon sokk, elég egy olyan berendezés mely felfedi a meghódítandó bolygón élő lények személyes jövőjét. Ezt a masinát, A sors hegyén hagyták egy templomban az Idegenek, és Francis Carsac leírja tovább az illető civilizációban ennek következtében végbemenő hanyatlást, stagnálást, öngyilkosságokat és passzivitást. Más bevándorlok igénybe vehetik a Beszivárgáshoz a frissen felfedezett teleportálást (Nemere István), vagy akár az álmainkat. A kőűrhajó-val jöttek Lisa Tuttle elbeszélésében, de az álmainkon keresztül „dolgoznak” meg minket, hogy elfogadjuk őket a sivatag homokja alatt rejtőző városaikkal együtt.
Ha a tengerek minden osztrigája címet adta Arom Davidson annak az elbeszélésének melyben az Idegenek tökéletes álcázó képességgel rendelkeznek. Már hányszor jártuk meg, hogy kerestünk egy banális tárgyat és nem kaptuk meg, viszont amikor nem kellett szemünk elé került, akár több is. Ez ezért van mert a magukat álcázó Idegenek ilyen közönséges dolgok alakját veszik fel, sajnos azt a férfit aki ezt hangoztatta a ruhásszekrényében találták meg, egy műanyag vállfával szorosa a nyaka köré tekerve. Meglehet nincs is szüksége a testét álcázni, véli Philip K. Dick, akinek a realitáshoz való viszonya általában is síkalmos volt a sok kábítószertől, elég ha a tudatát költözteti egyik testből a másikba, akarata szerint, így most lehet egy Wub testében van, a következő percben pedig a hajó parancsnok helyettesében.
Ne hanyagoljuk el azért megemlíteni a „hard”, kemény inváziókat is, vagyis azokat amikor az ellenség űrhajókkal és hadsereggel érkezik, és a nagy űrcsatákban, furcsa módon mindig mi győzzünk.
Elolvasásra ajánlom, nem a témánkkal kapcsolatos tulajdonságaikért olyan regényeket mint a Végjáték - Orson Scott Card, A Nagy Világ Regatta – John Chipendalle, Az örök háború – Joe Haldeman, vagy Arista ostroma - Bill Fawcett tollából.
A betervezet invázió nem mindig úgy zajlik le ahogy azt betervezték, vagy nem az lesz az eredménye amire várnánk.
A Földet meghódítják a bingek, és ebből egy új faj született. A mi tudásunk című elbeszélés  Brian Aldiss alkotása, melyben bemutatja, hogy a létrejött új faj, örökölte a mi technológiai készségünket és a bingek paraképességeit.
Robert Sheckley a szenzációs Alak című elbeszélésében bemutatja ahogy a Földre küldött alaktalan lényekből álló kommandó, elfelejti küldetése célját, mármint a hódító csapatok érkezésére szükséges térkapu felállítását, mert szerelmesek lesznek a Földünk döbbenetesen gazdag forma lehetőségéibe. Ők egy szigorú kasztrendszerből jöttek, ahol ennek megfelelő formákat kellet viseljenek, de itt az lehettek amik csak akartak, megkezdve a meditáló hajlamútól aki egy fa lesz, és befejezve a repülésért élő pilótával aki egy madár alakját ölti magára.
Egy másik híres író, Damon Knight sem hagyta ki a témát. A Dilibot című elbeszélésében a leszállt, békésnek tűnő űrhajó legénysége egy új valuta félét vezet be : a boldogság kapszuláit.  Munka erőt igénylenek egy követség felépítésére. A nagy számú jelentkezők, meglepetésükre kapnak egy- egy botot, amivel döbbenetes dolgokat lehet csinálni (földet egy sávban fölhalmozni, máshelyen besüppeszteni, stb.), annak függvényében milyen „chipet” raknak bele. Természetesen eltűnik egy jó sok ilyen bot, de kiderül, hogy a velük való kísérletezgetés hatalmas robbanásokkal zárul.  Egyes idegen, akik berúgnak az aszpirintől, elárulják az építkezés valódi célját : alagutat építeni a Föld magja fele és felrobbantani. Végül csak sikerül egy olyan „chipet” előállítanunk ami a botok halálos fegyveré teszi, és leszámolni a betolakodókkal.
Az, hogy a sötét űrt szörnyek népesítik már említettem, de az már nézőpont kérdése, hogy kinek mi A Szörny. A.E.van Vogt a Föld egy olyan korában visz amikor minden ember rajta halott, egy kozmikus katasztrófa nyomában. Erre a lakatlan Földre érkeznek meg a hódító rovarszerű gonaezek, akik véletlenül felfedeztek egy olyan gépet mellyel képesek a csontokból feléleszteni a halottakat. Meg is teszik, különböző korszakok embereit elevenítik meg, hogy megtudják a kipusztulás okát, vagyis hogy menyire biztonságos ez a bolygó számukra. Aztán megtörténik a baj. Az utcán talált egyik csontvázból felélesztet személy (tehát aki a katasztrófa miatt halt meg), eltűnik a gépből ! Ismét megjelenik de semmiféle fegyver nem fog rajta, a ledobott atombombák hatástalanok. Ami még rosszabb a lény teleportálással követi a gonaez űrhajót annak hazájáig. A jövő embere ugyanis, amikor feltámasztása után eltűnt, kifürkészte a feltámasztó gép titkát és mindent az űrhajon, megtudva hogy a gonaezek nem korlátozzák szaporodásukat ezért már nagyon sok bolygót hódítottak meg és pusztították el azok civilizációit. A feltámasztott ember, a „szörny” pedig megy, hogy véget vessen a gonaez hódításoknak.
Soha sem kizárt Frank Herbert víziója melyet a Hódító erők-be mutat be nekünk : a félelmetes idegen űrhajóból ugyan olyan emberek szálnak ki, mint amilyen mi vagyunk, mert ők már rég elfoglalták a Földet, évezredekkel ezelőtt !