TESZERAKT SCI-FI KLUB

 

Kapcsolatteremtés a földönkívüliekkel - képzelet és valóság
Szatmári Zsolt és Tóth Levente
1992 IX.2
Kapcsolatteremtés földönkivüli civilizációkkal a sci-fi-ben
1994 IX.23
Kapcsolatteremtés földönkivüli civilizációkkal *


1997 VIII.15„Ball azt hitte, elment az esze (…) a legvadabb, legőrültebb leképzeléseit is felülmúlta az a látvány, ami az űrhajó nagy fedélzeti ablakán át elétárult.
Kint a világmindenségben egy hajó úszott. A néma világűrben, párhuzamosan az Adriatica-val, egy háromárbocos szkúner lebegett. Vitorlái büszkén kifeszültek, és az első árboc csúcsán zászló lobogott a semmiben. Igazi kalózlobogó fehér koponyával és keresztbe tett lábszárcsonttal. Hogy még őrjítőbb legyen a látomás, a feketezászlós árboc tövében mindenféle csíkostrikós alak ácsorgott, bámult és mutogatott. (…) A hajó oldaláról leeresztettek a semmibe egy mentőcsónakot, amelybe sietve egy köpcös kis alak ereszkedett le, fölöttébb ügyetlenül, a kötélhágcsón. Még ketten ugrottak utána, hónuk alatt egy-egy evezővel. A két fickó egy ideig szemlátomást azon vitatkozott, hogy kinek hol a helye, de végül is leültek, és nagy erőlködéssel lapátolni kezdtek evezőikkel – a semmit. A csónak mégis közeledett. Orrában, mellén összefont karral, büszkén feszített az a kis köpcös alak, aki elsőnek ereszkedett a csónakba, ami egyenesen Ball felé tartott.(…) A csónak orra halkan az űrállomás falának koccant”.
Így írja le az emberiség első kapcsolatát egy földönkívüli civilizációval J. T. Chipendale  A Nagy Világ-regatta című regényében.
Lehet komolytalannak tűnik ez a kapcsolatteremtés leírása ( bár sosem lehet tudni), de a sci-fi-be nagyon is komoly első kontaktus probléma megoldása is felvetődik. Említsük meg itt Jefremov A kígyó szíve című elbeszélését, melyben fluort lélegző lényekkel találkozunk, Fred Hoyle Fekete Felhőjét, ahol egy intelligens űrfelhővel sikerül kommunikálnunk, Murray Leinster Első találkozása, ahol a két civilizáció képviselői úgy oldják meg a kezdeti bizalmatlanságot, hogy lefegyverezett űrhajóikat kicserélik egymással.
Meglehet, hogy az első idegen lénnyel, amivel találkozni fogunk, egy rémálmainkba is beillő szörny lesz. Robert Sheckley Piócája mindent elnyel, amivel kapcsolatba lép, az atombomba nem csinálva mást, minthogy darabokra szaggassa a piócát, amelynek minden része újra anyagokat nyel el és tovább növekedik. Don A. Stuart a Ki van ott? című novellájában a sarki jégsapkába fagyott űrhajóból előkelő lény egyik testből  másikba vándorol, s egyáltalán nem olyan értelmes és békés, mint Philip K. Dick wubja ( Túl fekszik a wub). A sci-fi filmek is gazdagítják a szörnyek kolekcíóját, gondoljunk csak az Alien ciklus kiölthető fogsorú és savval töltött, nyálkás szörnyeire. Az első kapcsolatunk folyamán könnyen megtörténhet, hogy bizonyos teszteknek leszünk kitéve, mellyel bizonyítanunk kell értelmességünk.
A.E.Van Vogt A festékes doboz című elbeszélésében az űrhajós véletlenül bemártja kezét egy festékes dobozba, mely 90%-ban folyékony fény, ami kezdi elborítani testét. A teszt abból áll, hogy megtalálja a megoldást, hogy hogyan szabaduljon meg tőle. A dogon törzs már régóta őriz egy szerkezetet, amit az „istenek” ajándékoztak nekik. Petar Kardzsikov a Gyermektenyér című elbeszélésében, amikor a törzsből kiszakadt egyén elhozza a szertartásra a gyermekét, az Rubik kocka módjára beállítja az idegen civilizáció által itt hagyott adó-vevő készüléket. Könnyen megtörténhet, hogy az első kapcsolatunk egy artefactum megtalálásából fog állni. Az idegen civilizáció műtárgya lehet viszonylag kisméretű, de hatalmas képességekkel bíró, mint például Arthur C. Clarke 2001-es űrodisszeájában leirt fekete Monolit, vagy gigászi henger alakú űrhajó, mint amilyent szintén Clarke írt le Randevú a Rámával című regényében. Frederik Pohl az Átjáró című regényében a hicsik által hátrahagyott űrhajókkal teli egyik bázisát írja le, mely funkcionális, az ismeretlen meghajtású és rejtélyes színkód által beprogramozott űrhajói elszállítják felfedezőinket a világűr előre meg nem jósolható célja felé. Az automatika itt békés, ellenben Stanislaw Lem A Legyőzhetetlen című regényében leírt robotokkal. Az elpusztult civilizáció hátrahagyott robotjai evolúción mennek keresztül mely harcot jelent közöttük az energia forrásért, a győztesek parányi „legyecskék” melyek hatalmas felhővé tömörülve intelligensen cselekednek, nem ölnek, csak hatalmas mágneses mezővel törlik az értelmes gondolkodásra utaló elektromágneses tevékenység forrását.
„- Mégis mit gondol a Látogatásról?
- Kérem- mondta dr. Pilman. – Képzeljen el egy pikniket…
- Hogy mondta ?
- Egy pikniket. Képzelje maga elé : erdő, kis tisztás, erdei út. Az erdei útról egy autó gördül a tisztásra, az autóból fiatalemberek üvegeket, elemózsiás kosarakat raknak ki, lányok, rádió, fényképező- és film felvevőgépek… Tábortüzet gyújtanak, sátrat vernek, megszólal a zene. Reggel pedig tovább állnak.”
Hogyan látják viszont mindezt pl. a hangyák ?
Arkagyij és Borisz Sztrugackij a Piknik a senki földjén című regényében, mi vagyunk a hangyák helyében. A Látogatás nyomán ott van a Zóna, ahol az általunk ismert fizikai törvények teljesen megváltóztak. Az ott élő emberek, bárhova is költöztek azután, meghalnak „balesetekben”, sokan megvakultak valami hangtól, vagy egyszerűen lemállott a hús a csontjaikról. A Zóna teli van veszélyekkel. Ott van a „szúnyogpilis” nevű gömb alakú gravitacionális koncentrációk, a ”lidérkocsonya” (amihez ér kocsonyává váltózik), „vidám kísértetek” (veszélyes turbulenciák melyek kifacsarnak), a „tüzes pihe”, stb. A Zónába nincs tudás, ott csak a megérzés az intuíció működik, ebbe bíznak a stalkerek amikor életűket veszélyeztetve törvénytelenül mászkálnak benne. A kicsempészet „izé”-k (örök életű akkumulátor), „leydeni korongpár”-ok (két korong mely között nincs semmi mégse lehet eltávolítani vagy összenyomni őket), „fekete cseppek” (a ráirányított fénysugár késve lépik ki belőle, hullámhossza rövidebb, mint a belépőé), „gyűrűk” (örökmozgók), „gombostűk” (nyomásra világítanak), és még sok más rejtélyes dolog, mind egy vagyont ér. Bár a Zónában nem észleltek semmiféle sugárzást, a stalkerek gyerekei mutánsok voltak, és bár a halottak is kikeltek a sírjukból („élő holtak”) és hazasétáltak, mi, emberek, semmit sem értettünk az egészből. Csak neveket aggatunk rájuk mert azt hisszük, hogy aminek neve van azt ismerjük.
A bukott kapcsolatfelvételek remekművei Stanislaw Lem tollából származnak. A Solaris nevű bolygó egy bináris rendszer körül forog, egy gravitációt meghazudtoló pályán, aminek csak a rajta levő szerves anyagú óceán tevékenysége lenne a magyarázat. Hatalmas, részletes és értelmetlen, megfigyelési anyag gyűl össze az óceán „hullámzásairól”, de értelmes kommunikációról szó sincs. És talán meg az ott dolgozó tudósok agyából kivett, legféltettebb és rejtettebb gondolat megtestesítése, sem tudatos kapcsolat felvétel. Tény, hogy  kezdünk. „Elindulunk a Kozmoszba, mindenre felkészülve – magányosságra, harcra, szenvedésre, halálra. Szerénységből nem mondjuk ki hangosan, de remek fiúknak tartjuk magunkat. Aztán beugrik valami meglepetés és rögtön kiderül, hogy a fene nagy elszántság csak póz volt. Nem a Kozmoszt akarjuk mi meghódítani, csak a Földet akarjuk kiterjeszteni a mindenség határáig. Az egyik bolygó legyen sivatag, mint a Szahara, a másik jeges, mint a sarkvidék, vagy trópusi, mint a brazíliai dzsungel. Nemes lelkűek és humánusak vagyunk, nem akarunk más fajokat leigázni, csak átadni nekik az értékeinket, és cserébe átvenni az öveiket. Mert mi vagyunk a Szent Kapcsolat lovagjai ! Hát ez is hazugság. Nem keresünk mi mást, csak embereket. Nyavalyát kellenek nekünk másfajta világok. Tükröket akarunk ! Mihez kezdenénk másfajta világokkal ? Elég nekünk magunké, az is a torkunkon akadt. Saját eszményített képünket keressük : az egyik bolygón legyen a miénknél fejlettebb civilizáció, a másikon a mi primitív múltunk hasonmása. Csakhogy a tükörből olyasmi néz vissza, amit nem fogadunk el, amit kikérünk magunknak. Pedig nemcsak hamvas erényeket hoztunk magunkkal a Földről, nem az Ember hősi szobrát pakoltuk űrhajóba ! Úgy jöttünk, szőröstül-bőröstül, amilyenek vagyunk, és amikor a másik fél elénk tárja az igazságot, azt a részét, amiről nem szoktunk beszélni, akkor kapálózunk”
Lem vesében látó cinizmusa megjelenik Az Úr hangja-bán is. Egy neutrinó impulzus sorozatokból álló üzenetet próbálunk megfejteni (Master Voice). Mindenki valami értelmet lát benne : a biológusoknak „békatojás”, mert az információval modulált nyalábnak felerősített jele, hatással van a nagy molekuláris oldatokra, a genetikusoknak „a legyek ura”, mert a masszából kicsípet darabka visszaejtve mozog, jár-kell mielőtt egybeolvad a masszával, és a közelében a legyek megvadulnak, a fizikusoknak „távreakció”, mert segítségével a maghasadás átvihető zárt helyekre, stb.
De hogy mi ez az egész, és mi értelme, az senki sem tudja.
Talán itt a helye arra, hogy áttekintsük, röviden, mi is történt a kapcsolatfelvevés területén a valóságban.
Az embereket, már régóta érdekli a földönkivűli civilizációk léte, és az a kérdés, hogy ha léteznek akkor miért hallgatnak ?
Nem kizárt de azért kevésbé valószínű, hogy egyedül legyünk a világmindenségbe, ha máért nem, hát legalább azért mert szomorú dolog lenne ha erre a ... emberiségre jutna az a feladat, hogy terjessze az intelligenciát az kozmoszban.
Szóval ha léteznek miért hallgatnak ?
Egyesek ezt annak a bizonyítékának tekintik, hogy nincs is más civilizáció. De vajon tényleg hallgatnak ? A kérdés azért jogos mert :
1)     Most mi főleg a rádió hullámokkal keressük őket. Vajon nincsen valami más közlési módszer ? Könnyen megtörténhet, hogy olyanok vagyunk mind az Új Guineai bennszülöttek, akik dobokkal küldözgetnek üzenetet, egyik dombtól a másikig, miközben ott tómból körülöttük a modern világ elektromágneses hullámú kommunikációs áradata.
2)     Vajon a Földi élet valóban Földi eredetű ?
Már mi is képesek vagyunk egy másik bolygót „beoltani” élettel.
Ami minket illett érdekes, hogy bár a Földön a króm csak 0,20 %-ba van jelen, a nikkel 3,16 %-ba, a molibdén is csupán 0,02 %-ba, mégis az élő szervezetekbe az utóbbi van jelen a legnagyobb arányba. Vajon miért ?
Vagy miért van az, hogy minden élőlényre itt a Földön érvényes ugyanaz a genetikai kód, függetlenül attól, hogy egy bolháról, egy elefántról, vagy éppenséggel egy emberről van szó.
Annak ellenére, hogy a természetben mind a két változat létezik (kémiailag azonosak, csak térbeli felépítésűk különbözik), az élőlényekben csak L-aminosavak (L = levogir, baloldali), és D-cukrok (D = dextrogir, jobb oldali) vannak ?!
A legrégebbi „fosszilis” életnyomok hasonlóak (épp csak, hogy ne mondjuk azonosnak), a mostani baktériumokkal vagy algákkal. A rétegek és kőzetek kora ahol találták őket azonos, pontosabban ezelőtt 2,7 – 3,5 milliárd évesek. De, sem a Földön sem a Holdon nem találtunk semmi kőzetet ami 4 milliárd évnél idősebb lett volna. ! Viszont a baktériumoknak, és főleg az algáknak (ami két szimbiota élőlényből tevődik össze), valószínűleg hosszú fejlődési időre volt szüksége amíg azzá váltak amik.
3)     A Föld nem egy laboratórium ?
Csak a modern kommunikációs eszközök elterjedésével kezd feltűnővé válni a nézet azonosság. Régebb a nagy távolságok lehetőséget nyújtottak az elzártságra és az eredeti fejlődésre és világnézetre, a jelenlegi TV korszak kezdi elsimítani, azonossá tenni a japán, a kanadai, vagy egy német gondolkodási módját.
Az iskolában is, egy ország millió gyermeket tanít ugyan úgy és ugyan arra a dologra !
Ez arra vezet, hogy azonossá válnak nézőpontjaik. A tudomány története viszont bebizonyította, hogy a legnagyobb felfedezések olyan emberelnek köszönhető, akik képesek voltak más szemszögből közelíteni meg bizonyos témákat, mint a többség.
Lehet, hogy egy civilizáció annyira azonos szemszögre jutott, hogy létesítette a földi civilizációt, nem avatkozva be fejlődésében, hagyva hogy egy más szemszögből tekintsük meg a világot , ő pedig háttérből figyelve értékesítette a számukra ismeretlen, eredeti ötleteket.
4)     Meglehet az is , hogy egy fejlettebb szinten levő társadalom elveszíti érdeklődését más társadalmakkal szemben. Így pl. mi sem vagyunk hajlamosak arra, hogy kapcsolatot teremtsünk a hangyák társadalmával. Esetleg, egy bizonyos fejletségi fokon, mikor minden anyagi jólét teljesítve van, a társadalomban megszűnik a kíváncsiság. Már most is hányan vannak akik inkább elmulatnak egy éjszakát azzal a pénzösszeggel amit a zsebükből kiadhatnának egy teleszkóp, űrhajó, stb. építésére. A technika által létrehozott jólét megöli a kíváncsiságot ?
5)     Vajon nem járnak (UFO-jelenség), vagy nem jártak már a Földön (paleoasztronautika) ?
Asimov  bácsi azon a véleményen volt, hogy egy fejlet társadalom kiküld a „gyanús” zónákba űrszondákat. Ezek egy programmal rendelkeznek ami arra hívatott, hogy felderítse az intelligens élet jelenlétét, a kutatott területen, esetleg felvegye a kapcsolatot vele, pl. úgy hogy visszasugározza annak a civilizációnak jelzéseit. Bár hihetetlennek tűnik ilyen jelenség létezik !
A Störmer paradoxon. Mind ismeretes, a légkörben létezik a ionoszféra ami visszaveri a földről kisugárzott rádióhullámokat. Ez a ionoszféra három részből áll (D, E, és F réteg), melyekről visszavert rádióvisszhang késése egy másodperc ezred része.
1927-ben figyelnek fel a rádióamatőrök, hogy a szokott rövid rádióvisszhang mellett van egy másik, amelyik késése egy pár másodperc volt ! A norvég Carl Störmer kezdett el foglalkozni részletesen ezzel. Először megállapította, hogy a jelenség nem állandó jellegű. Aztán tisztázta azt, hogy van a Földtől egy pár százezer kilométerre „valami”, ami visszaveri a rádióhullámokat.
1928 szeptember 25-kén, 30 darab S betűt (*** = S) sugároztak az űrbe, 20 másodperces időközökben. Tizenhat napon keresztül a jeleket csak rendes visszhanggal fogtak fel Oslóban.
Október 11-kén megjelent a három másodperces késésű visszhang. A 3 másodperces visszhang arra utalt, hogy a tükröző tárgy holdkörüli pályán van.
Aztán, mindenki meglepődésére a késési idők szanaszét kezdtek váltózni :
8, 11, 15, 8, 13, 3,8, 8, 8, 12, 15, 13, 8, 8, (a késési idők másodpercben vannak megadva !)
Ez az ingadózás megmagyarázatlan, épp úgy mint ahogy megmagyarázatlan az is, hogy ezután a LDE (Long Delayed Echos – nagy késésű visszhangok) megszűntek egészen október 24-ig. Ekkor négy visszaverődési csoportot kaptak :

14, 9, 4, 8, 13, 8, 12, 10, 9, 5, 8, 7, 6

12, 14, 14, 12, 8

12, 5, 8

12, 8, 14, 14, 15, 12, 7, 5, 5, 13, 8, 8, 8, 9, 10, 7, 14, 6, 9, 5, 9.

A LDE jelenséget sokan tapasztalták, viszont, mivel idő közötti jelegű volt, az iránta mutatott érdeklődés megszűnt.
Duncan Lunan skót csillagász egyszer olvasott Störmer munkáiról és egy szimpla ötlete született:
Ha két derékszögű tengelyt húzunk és egyforma mérték egységre felosztva, és a vízszintes tengelyhez viszonyítjuk a késés idejét, a függőlegeshez pedig a sorszámát, akkor az október 11-ki jeleknek a lenti ábrát kapjuk.
Ez nem más mint a déli égboltozaton látott Bootes csillagkép !!
De mi van a 8 másodperces késésű jelekkel ? Lunan szerint ezek egy függőleges vonalat képeznek, amelyikbe tükrözik a baloldalon levő magányos pont. A jobb felén levő csillagképen tükröződő magányos pont éppen egy csillagot fed : az Epsilon Bootest !


Ez egy dupla csillag rendszer amelyik 104 fényévre van tőlünk és amelyiket a égi arabok Izar-nak hívtak. A kutatások azt is kimutatták, hogy az ábrán látott csillagkép nem azonos a mai napokban látott Bootes csillagképpel, hanem azzal amilyen volt 13.000 évvel ezelőtt.
Tulajdonképpen, a tudósoknak az az óhaja, hogy értelmes lények jeleit felfogják, nem új keletű elfoglaltság. Létezik egy bizonyos „történelem”, amelyet érdemes feleleveníteni, elsősorban a sok, napjainkig tisztázatlan kérdések miatt. Íme röviden :
- Tesla, az ismert fizikus, 1889-ben az amerikai hatóságok beleegyezését kapta, hogy hatalmas méretű szikrát állítson elő, egy 61 méter magas toronyból és egy 22,5 méteres átmérőjű tekercsből álló szerkezettel, amivel a világűrnek jelezte volna fiatal civilizáción létét. Hasonló jelek vételére alkalmas berendezésével azonban, „válaszokat” is kapott. Tesla szerint a kapott jelek „világosan számokat sugalmaztak és egy olyan sorrendet, amit nem lehet semmilyen más ismert oknak tulajdonítani.”
- Két évtizeddel később, Guglielmo Marconinak sikerült beindítania a rádiózást. 1921-ben a Földközi tengeren, egy jacht fedélzetén, amelyiken Marconi felszerelései voltak elhelyezve, ismeretlen eredetű, ismétlődő, szabályos impulzusokat figyelt meg, ezek a jelek egy bizonyos kódban voltak elhelyezve, más mint amilyeneket a rádiózás úttörő szakaszában használtak, és emiatt nem sikerült megfejteni.
-1924 augusztus 22-ike éjjelén, D. Todd (Amherst College) a Föld-Mars „nagy együttállása”  idején, az űrből érkező jelek „lehallgatását” végezte egy Jenkis féle „rádiókamerával”. Meglepetésükre a film előhívása után, amelyen 29 órán keresztül regisztráltak rádiójeleket, a pontok és vonalak titokzatosan ismétlődő nyomai voltak.
- Négy évvel később történt az aberáns ionoszférai visszaverődés tanulmányozása (Carl Störmer professzor), amit már előzőleg említettem.
- Ezt követte aztán az OZMA (1960, F. Drake), a SETI (1982, Carl Sagan), és a CYCLOPS tervek amelyekben hatalmas rádióteleszkópokkal próbáltak értelmes rádiójeleket felfogni az űrből.(főleg az ideálisnak tartott hidrogénre jellemző 21 cm.-es hullámhosszon).
- 1962-ben a Bialystok-i FORTY rádióteleszkóppal fogót jeleket egy TV képernyőre vezették és mozgó ábrákat kaptak. Egyik képen egy rovarszerű fej látható, antennákkal és hatalmas szemekkel, másikon pedig valami írásjelek.
- A Pioneer 10 űrszonda palackpostáját se feledjük el.   A szondára egy aranyozott alumínium lapot helyeztek (15 x 23 cm.). A lapon levő ábrák közül, a bal feslő sarokban levő körök azt sugalmazzák, hogy fizikusaink ismerik az atom átmeneti jelenségeit és az elektronok ugrását különböző energetikai szintekre, energiát kibocsátva vagy elnyelve. A középen látható sugaras rajz, egyes égitestek relatív helyzetét ábrázolja. Úgy gondolták, hogy egy más világ szakemberei legalább annyira ismerik az égboltot, hogy megtudják határozni a Napot, ahonnan az űrszonda elindult. A sugarak, amelyek 14 kozmikus objektum felé irányulnak, bináris számrendszerben távolságokat fejeznek ki. A 14 objektum nagy erősségű pulzár, amelyekről feltételezik, hogy még sokmillió évig, mint „galaktikus órák” fognak működni. A bolygó meghatározása, amelyikről a Pioneer 10 elindult, a lemez alsó részén található, ott vannak ábrázolva a naprendszer bolygói, beleértve a Napot, ugyanakkor az űrszonda pályája is, amelyik elhagyva a Jupitert, a Galaktika mélységei felé vette útját.

A lemez jobb oldalán egy emberpár körvonalai láthatóak, hátuk mögött, az űrszonda kontürje van megrajzolva, amiből az emberek magasságát lehet megállapítani.
Ezt követte a Voyager 1 és 2 –re (1977) helyezett üzenetek (hangüzenetek felvéve egy 30 cm-es aranyozott rézlemezre percenként 16 fordulatos sebességgel.
1974 november 16-án, az Arecibo rádióteleszkóp (300 m. átmérőjű) segítségével, Frank Drake egy üzenetet sugárzót az M13-as csillaghalmaz felé (24 ezer fényévre tőlünk). Az üzenet 3 percig tartott és 1.679 két típusú jelből állt. Az 1679 nem osztható csak két módon : 23 x 73 vagy 73 x 23.
Az első váltózatba felosztva több ábra lesz látható :

 

A küldemény (fent, jobbról balra) kettes számrendszerben felsorolja a számokat 1-től 10-ig. Ez után az élet szempontjából legfontosabb elemek – hidrogén, szén, oxigén, nitrogén, foszfor – atomszáma következik. Lejjebb a sejt alapvető öröklési anyagának, a DNS molekulának alkotóelemei (dezoxiribóz 4-szer, timin, adenin, foszfát 4-szer, guanin és citozin), ill. ezek atomszámai következnek. Ezek alatt látható a DNS kettős spiráljának vázlatos képe, középen egy számsorral, amely az emberi DNS molekulák közelítő számát adja meg. A következő sor közepén magát az embert ábrázolja. Ettől balra a 4 milliárdos szám a Föld akkori lakosainak számát mutatta. Az emberalaktól jobbra a tizennégyes szám az ember átlagos magasságát adja, az adás 12,6 cm-es rádióhullámhosszát véve egységül. Az utolsó előtti kép a Naprendszert ábrázolja, a bolygók közül kiemelkedő Földel. A küldemény az arecibói rádióteleszkóp rajza után a 2430-as számmal ér véget : ez az óriás teleszkóp átmérője a mondott hullámhossz-egységekben.
Zárószóként említsük meg, hogy Drake szétosztotta tudós kollegái között, üzenetének jelsorait, de egyikük sem tudta megfejteni !