TESZERAKT SCI-FI KLUB

 

A Kheopsz piramis rejtélyeiből
1992 I.23
A Kheopsz piramis titkaiból *
1997 V.9
(Riportfilm a helyi TV, Antena 1 adón.)

Sokan úgy gondolják, hogy Egyiptom már egy lerágott csont, mert olyan régóta kutatják és olyan sokan, hogy igazából már semmi ujjat nem lehet ott találni.
1994-ben Robert Weis neki fog, hogy kitakarítsa a szinte a plafonig érő hordalékot a Királyok Völgyében levő 5-ös számú sírból (KV5). Addig úgy gondolták, hogy egy két teremből álló komplexumról van szó, ám a terem végébe felfedeztek egy járatot és kiderült, hogy Egyiptom legnagyobb sírjában vagyunk, mely eddig már több mint 100 feltárt szobából áll, és ami valószínűleg Ramses II. fiainak temetkezési helyének készült.(lásd az ábrát)


1998 februárjában egy cseh (!) régészcsapat, Abussir-ban feltárt egy 2.500 éve érintetlen sírt, melybe Jufa főpap múmiája volt eltemetve három egymásba rakott szarkofágban (kő, bazalt és fa). Csodálatos fényes agyag gyöngyszemekből készült mozaik borította testét, mely a védelmező Horúszt ábrázolja.

Maga a gizei komplexum, 11 piramis, masztaba és templomból áll. Közöttük a legkiemelkedőbb alkotás, a Kheopsz piramis, az egyetlen máig fent maradt alkotás amit a görögök a világ hét csodája közé soroltak.
Kheopsz piramisának magasságát 148 méterre becsülték, azért csak becsülték mert jelen pillanat a csúcsából egy jó pár méteres réteget elhordtak. A piramis oldalainak hossza 233 méter, dőlési szögük pedig 52 fok.
A Nagy piramis mellett találhatóak még Khefren piramisa (Kheopsz fia, testvére ?), melynek magassága 143 méter, oldalai 215 méter, és a Mikerinosz piramisa (h = 66 m, L = 108 m.)
A Kheopsz piramis körülbelül 2.300.000 kőtömbből épült fel, mindegyik súlya 2-3 tonna. Ezek a számok így nem mondanak semmit, ezért egy hasonlathoz folyamodunk. Ebből a kő mennyiségből, Románia szárazföldi, folyami és tengeri határa mentén egy 2 méter magas és fél méter széles falat lehet építeni, a szükséges alapzattal együtt.
Most látható a piramis lépcsős szerkezete, de felépítésekor fehér márványlapokkal volt befedve.
A piramis meglepő pontossággal van betájolva a négy égtáj felé, emellett pedig földrajzi elhelyezése is meglepő, ugyanis a 31° K hosszúságon és a 30° É szélességen fekszik. Ez a hosszúság felosztja a föld szárazföldjeit két egyenlő részre, míg a 30° É szélesség a legnagyobb szárazföldi területet haladja át.

826-ban Al Mamun kalifa, a híres Al Rasid fia, eldönti, hogy feltöri ezt az óriási perselyt. Feltételezhetőleg nem csak aranyat számítottak találni (gondoljunk csak Tutankhamon sírjára), hanem más varázslatos dolgokat.
Az arab munkások az északi oldal közepe táján kezdtek el ásni, egy keskeny folyosót. Kegyetlen munka volt. A forró melegbe tűzet gyújtottak és felhevítették a köveket, majd ecetet öntöttek rá. A hírtelen hő változtatástól a kő megrepedt, ezekbe rakták aztán vésőiket a munkások. A sok nehézség, a reménytelenek tűnő munka miatt, a dolgozok sokszor fellázadtak.
Aztán egy nap, pont ebéd időben mikor viszonylag csend honolt, a piramis belsejéből egy nagy puffanás hallatszott. Nagy lendülettel fogtak neki ismét a munkának, és a folyosó letért a hang irányába. Így jutottak el végül az arabok, a ma lejtő és emelkedőnek nevezett folyosó találkozásához.


Mint a fényképen is látható, éppen csak egy kevéssel szúrták el a valódi bejáratot, amit így csak közvetetten találtak meg.
Tekintsük meg most részletesebben a piramis belső szerkezetét
A bejárati ajtótól, amit hatalmas V alakban helyezet kövek védenek, indul a lejtő folyosó,amely 97 méter hosszú. Mikor folyósokat említünk ne gondoljunk olyanokra ahol hátratett kézzel, fütyörészve tudunk sétálni. A lejtő folyosó csak 1,22 méter magas és 1,06 méter széles. Itt csak meggörnyedve tudunk haladni. Ennek a folyosónak a végén, mélyen a föld alatt, található a befejezetlen kamra.
A lejtő folyosóból ágazik el az emelkedő folyosó. Itt hatalmas gránit tömbök zárják el az utat mind a mai napig. Az egyik ilyen tömb lezuhanását hallották az arabok, ez vezette célba őket. A hatalmas tömböket az arabok körbe ásva kerülték meg, de sajnos semmit sem találtak. A piramis üres volt!
Az emelkedő folyosón haladva, 38 méter után, egy vízszintes elágazás (1,72 m x 1,16 m) vezet az úgynevezett Királynő kamrába.
Ennek észak-dél oldala 5,18 méter hosszú, kelet-nyugat pedig 5,71 méter. Hatalmas gránit tömbök alkotják a V alakú mennyezetét, mely a legmagasabb helyen 6,17 méter magas. Az északi falban egy lépcsőzetes mennyezetű bemélyülő fülke van.
Az emelkedő folyosó a Nagy Galériával folytatódik. Ennek érdekes szerkezete van : a padlózat 1,04 méter széles, két oldalát egy félméteres padkával, melybe egyenlő távolságra tégla alakú bemélyedést vágtak. A padlótól mért 2,05 méter után a mennyezet lépcsőzetesen szűkülni kezd, hét visszahúzódás után a galéria magassága 8,50méter. A harmadik visszahúzódás mentén, a folyosó egész 47 méteres hosszában és mindkét oldalán egy sánc fut végig.


A Nagy Galéria végéből ágazik le a Király Kamra előszóbája.
A régészet szerint ez egy akadály kellett volna legyen a sírrablók ellen. Négy csatornát találtak benne kivésve, amiben állítólag nagy kőlapok kellett volna legyenek, amik leeresztve meggátolják a bejutást. Viszont a négyből, csak egy 23 centiméter vastag és 1,80 méter magas kőlapot találtak, ennek viszont nem volt kivésve a földig a két oldalsó sínje. Mint akadály, semmit sem ért volna, még ha az egész kőlap a helyén van, hiszen leeresztve őket, annyi hely marad fölöttük, amin egy kis fáradsággal, bármelyik sírrabló könnyen átjuthatna.
Az élőkamra után következik a Király Kamrája. Fekete márvánnyal borított falai, észak-dél irányba 5,20 méter hosszúak, kelet-nyugatba pedig 10,43 méter. A mennyezetet egyenes, hatalmas gránit tömbök alkotják, a terem magassága 5,81 méter. Ebben van Kheopsz üres fedő nélküli piros gránitból készült szarkofágja.
Ahhoz, hogy a tető egyenes legyen, és hogy megóvják a Király Kamráját a ránehezedő kőtömbök hatalmas súlyától, a tető fölé építettek öt tehermentesítő kamrát, melyek összmagassága kb. 15 méter.
Ezeket véletlenül fedezte fel Howard Vyse ezredes, aki úgy űzte a régészetet, hogy mindenhol dinamittal robbantgatott. Az egyik ilyen kamrába találta meg Veys, az egyik kőre ráfestve, a kőfaragók piros festékével, azokat a hieroglifákat melyek Khufu fáraó nevét adják. Ez az egyetlen felírat amit Kheopsz piramisába találtak ! Azóta kétségek merültek fel Veys hihetősége iránt, nem beszélve arról, hogy a felírat hieroglifai olyan jeleket használ, mely későbbi korszakból származik mint amiben Khufu fáraó élt.
Az emelkedő folyosó és a Királynő Kamrája felé vezető elágazásnál, találtak egy függőleges aknát, mely áthaladva a piramis alapzatát alkotó szikla egyik természetes barlangján, a lejtő folyosóba torkol. Először, 1638-ban John Greaves, oxfordi csillagász, ereszkedik le 18 méter mélyre benne, de további útját egy halom hordalék meggátolja. Nathaniel Davidson, 1765-ben, kihordva a homok és kő hordalékot, még további 45 métert halad lefele, de csak 1830-ban, egy Caviglia nevű, olasz kalandor, munkásokat bérelve találja meg az akna, lejtő folyosó mennyezetén, álcázott kijáratát.
A Király Kamra északi és déli falában két 0,20 x 0,15 m. nagyságú csatorna nyílása található, melyek egy vízszintes szakasz után hírtelen ferdén felemelkednek. A klasszikus régészet szerint ezek szellőző nyílások, vagy lélek csatornák, melyek arra hívatottak, hogy a halott fáraó lelkét egy bizonyos csillagkép felé vezessék.
A furcsasága az, hogy ezek a csatornák a Királynő Kamrában is megtalálhatok, viszont ott nem voltak végig kivésve !!
1827-ben Nayman Dixon, kopogtatással, sejteni kezdi létezésüket és kifaragja az utolsó 12 centiméter vastagságú, a piramis építői által ott hagyott, réteget. Ez a csatorna, mely átmérője 23 x 20 centiméter, egy 2 méter hosszú vízszintes szakasz után hirtelen emelkedni kezd.
Bár az általános felfogás az, hogy a piramisok a fáraóknak temetkezési helyeként szolgáltak, soha, abszolút egyik piramisba sem találtak egyetlen múmiát sem. Volt olyan piramis amelyiket szinte a földig romboltak, az idő és az emberek, de a belső, földalatti járatai épen maradtak. Zacharia Goneim régész feltárta ezeket, és egy érintetlen gránit szarkofágot talált, melyen még a több ezer évvel oda helyezet virág csokor nyoma is megőrződött. Ám, amikor felnyitották a szarkofágot, az üres volt !
Nagyon változatos mumifikálási eljárást ismerünk, például fagyasztással, szárítással, stb., az egyiptomi múmiák készítésére, viszont csak nemrég derült fény. Bob Brier professzor, a papirusz tekercseken levő leírások alapján mumifikált egy tetemet. Először is egy fém horog segítségével, amelyet az egyik orrnyíláson vezettek be, szétroncsolták az agyat. Úgy gondolták ki kell kaparni, a koponya üreg tartalmát, viszont kiderült, hogy ez nem lehetséges. Eszükbe jutott akkor, hogy az egyiptomiak, nagy mennyiségű pálma bort használtak, így ők is azt töltöttek a koponyaüregbe, és kiderült, hogy az remekül feloldotta annak tartalmát, és a tetemet féloldalra fektetve sikerült az agyat kifolytatni belőle. Azután a bal oldalon egy bevágást ejtettek amin keresztül eltávolították a többi belső szervet, a szívet kivéve. Ezt is kimosták pálmafa borral, majd az egész testet beborították nátronnal. A nátron Egyiptomban bizonyos tavaknak a partján található, természetes módon, szóda-bikarbónát meg konyhasó keverékéből áll. Ezzel a fehér porral beborított tetemet éríntetlenűl hagyták egy hónapig. Mikor aztán eltávolították azt a réteget, döbbentek tapasztalták, hogy a múmiájuk pont olyan mint a több ezer éves sírokban talált egyiptomi múmiák.! Kiderült, hogy az egyiptomi múmiák kinézete, nem a készítésüktől eltelt sok ezer évnek köszönhető, hanem a mumifikálási eljárásnak. Brier professzor ezután befáslizta szorosan a teljesen kiszáradt tetemet, majd egy pár év után ismét megvizsgálták nem jelentek-e meg a bomlási nyomok. A múmia teljesen ép volt. A jobb oldali képen Dr. Bob Brier által mumifikált tetem keze látható. Ha már itt tartunk meg kell említsem, hogy a kedvenc múmiáim nem egyiptomiak, hanem Dél-Amerikaiak. A Peru-i múmiákat fejükön tollturbánnal és színes szőtt vásznakba öltöztetve, egy nagy, tortóra nevű növényből font kosárba helyezték összekucorítva, majd az egészet kibélelték gyapottal és betekerték gyapotból szőtt vásznakkal. Erre helyeztek egy hamis fejet, aminek volt hatalmas nagy faorra, és növényekből készített parókája. Talán ez a mesterséges haj, nem is véletlen, ugyanis egy ilyen zsákból került elő annak a 21 éves lánynak a múmiája mely olyasmivel rendelkezett amivel egyik eddig ismert világszépség se : egy 2,15 méter hosszú hajjal !


Tekintsünk meg most egy párat a piramist övező rejtélyekből.
Már kezdetben is ott van építésének titka Hérodotosz, a történelem atya, azt írja, hogy a piramis építésénél 300.000 ember dolgozott, 20 éven keresztül. Elemi számítások viszont azt igazolják, hogy ez nem lehetséges. Maga az építési technika is rejtélyes. A kifaragott köveket valószínű a Níluson hajóztatták le az építkezési helyig, majd szánokra rakva vonszolták el a piramisig. A klasszikus elmélet ferde síkok használatával magyarázza a köveknek a magasba feljuttatását, ám ezeknek a ferde síkoknak olyan nagyoknak kellett volna lenniük, hogy építésük annyi anyagot és munkát igényelt volna mint maga a piramis építése.
Hérodotosz valami szerkezetek használatát említi, de nem részletezi, így a mai napig sem tudjuk megmagyarázni a piramisok készítésének módját. Érdekes, hogy bár egész Egyiptom tele van hieroglifákkal, soha sehol nem találtak említést a piramisok építésének módjáról, sőt maguk a három nagy piramisok is, teljesen felírat mentesek. Hogyan lehetséges egy olyan társadalomba, ahol mindenre ráírták a fáraót dicsőítő szöveget, épp a legnagyobb alkotások maradtak némák. Felvetődik a kérdés, hogy egyáltalán Kheopsz (i.e. 2.500-ban), vagy egyáltalán az egyiptomiak építették ezeket?
Ha csak sírhelyek, akkor hogyan magyarázható meg az, hogy a piramisok között létezik egy összefüggés ami arányos az oldalaik nagyságával?
Ha már összefüggéseknél tartunk, van egy pár érdekes megfigyelés ezzel kapcsolatban.

 

Ott van például az, hogy tudjuk a Nap-Föld távolság egyenlő kb. 148 millió kilométerrel, ha a piramis magasságát 1 : 1.000.000 csökkentésbe nézzük, akkor a piramis magassága megegyezik a Föld-Nap távolsággal.
Egy egyiptomi hüvelyk egyenlő 0,02539 méterrel, vagyis úgy nagyjából 2,5 centiméterrel. Ha most megszorozzuk a Kheopsz piramis négy oldalának nagyságát, egyiptomi hüvelykbe kifejezve (elvégre ha egyiptomiak építették nem métert használtak), majd feltételezzük, hogy 100 hüvelyk egyenlő 1 nappal, akkor hét tizedes pontossággal megkapjuk a trópusi év hosszát!  l x 4 = 36524,246500 hüvelyk / 100 = 365,2424650  nap (a trópusi év hossza).
Egy egyiptomi könyök egyenlő 25 hüvelykel. Viszont 10 millió könyök egyenlő a Föld sarkköri átmérőjével, míg 100 millió könyök egyenlő azzal a távolsággal amit a Föld megtesz a világűrbe 24 óra alatt.
Ezek a matematikai összefüggések érdekesek, de egy kicsit erőltetettek, nem beszélve azokról a próbálkozásokról, hogy matematikai összefüggések alapján megmagyarázzák az emberiség múltját és jövőjét.
Kétségtelen, hogy magas matematikai ismeretekkel rendelkeztek a piramis építői, ismerték a P-t (pi = 3,14…), vagy az arany metszetét.
A piramis szépsége, úgy néz ki, annak köszönhető, hogy építésénél figyelembe vették a görögök által aranymetszetnek nevezett arányt. Más szavakkal mondva, a piramis magassága egyenlő annak a körnek a sugarával melynek kerülete egyenlő a piramis alapját alkotó négyzet kerületével.
A piramis építésének titkát, nagyon sokan megpróbáltak megoldani, így nagyon sok elmélet született. Az egyik például azt állítja, hogy ahol a piramisok vannak, ott valamikor egy hegycsúcs volt, így a szfinx meg a piramisok tulajdonképpen csak körbeépített természetes szikla alakzatok.
Egy másik elmélet szerint, a köveket amikből a piramis épült, nem kőfejtőkből hozták, hanem a helyszínen öntötték, mint napjainkba a betont. Az egyiptomi építők, fa keretekbe (Hérodotosz is említi, hogy a piramis építésénél „valami fa szerkezeteket használtak”) összekeverik a Nílusból származó iszapos vizet a környéken bőségesen található mészkődarabokkal, majd meszet és a mumifikálásnál is használt nátront adtak hozzá. Ez a keverék, az egyiptomi körülmények között (50°C a napon) egy pár óra alatt megszárad. Hérodotosz megemlíti mennyit költöttek „fokhagymára” a piramis építésénél. Ezt úgy értelmezték, hogy a munkások táplálkozására használtak, pedig fordítási hibáról van szó, mert az egyiptomiak „fokhagymának” neveztek bizonyos arzéni sókat, melyeknek felmelegítve fokhagyma szaguk van. Ezek az arzéni sók voltak az egyedüli importált elemek melyet a tömbök öntésénél használtak.
Ez a módszer magyarázatot ad arra is, hogy a kövek pontosan illeszkednek egymáshoz (egy pengét sem tudsz közéjük bedugni), amit elég nehéz lenne elérni, ha a köveket faragták volna. A Kheopsz piramis köveinek elemzése igazolni látszik ezt az elméletet, ugyanis belső szerkezete nem tűnik természetesnek., pl. a tömbök sűrűbbek az alsó felűkön mint a felsőn.
A klasszikus régészet szerint, jól nyomon követhető a piramis építésének fejlődése Egyiptomba.
A legelső piramist Zoser fárónak készítette Imhotep nevű építész, aki tulajdonképpen kezdetben egy normális temetkezési masztabát bővített ki, majd emeletekbe rendezte. Ezt követték Dachur és Meidun-i piramisok, melyek Snefru fáraó próbálkozásai. Ezek a piramisok agyag téglákból készültek, és látható amint például menet közbe megváltoztatták a dőlési szöget mert kezdet beomlani.
Ezeket követte elméletileg Khufu hatalmas kőpiramisa, majd testvére/fia (?) Khefren, valamivel kisebb piramisa.

  Zoser piramisa és Snefru fáraó Dachur-i piramisa

A sorban Menkaura piramisa a következő, ami annak ellenére, hogy a legkisebb, kivitelezés szempontjából a legprecízebb, minőségileg a legjobb. Menkaura piramisának alsó 16 sorát még mindig vörös gránitból készült burkoló lapok borítják, a belső kamráját egyfajta különösen vastag, csokoládészínű gránit borítja, mennyezetét 18 hatalmas monolit kőlap borítja, ugyanebből az anyagból, 9 mindegyik oldalon egymással szemben, a mennyezet háromszög alakját követve.
Ha valóban csak a fáraók temetkezési helyeként szolgáltak ezek a piramisok, akkor ismét felmerül a kérdés, hogy miképp magyarázható meg a piramisok elhelyezésének egybeesése az Orion csillagkép övével. Már rég felvetődőtt a kérdés, hogy a „szellőző” aknák ha valóban csak ezt a célt szolgálták, miért nem voltak vízszintesek, hiszen a függőleges aknák elkészítése rendkívül fáradtságos. Aztán megfigyelték, például azt, hogy a 60 méteres akna a szabad levegőre nyílik a piramis 103-ik „téglasoránál”, és a tervezés következtében pont az északi égbolt sark körüli térségére mutat, 32°30˘ szögben. Ez azt jelentette, hogy a piramis építésének korára nagy jelentőséggel bíró Sarki csillagkép legfelső pontjára, az Alfa Draconisra mutatott.
Robert Bauval, egy belga építész mérnöktől, származik a megfigyelés: miközben az Orion csillagkép övének három csillaga átszelte a délkört Gizánál, nem egészen egyenes vonalban álltak a déli égbolton. Az első két csillag , az Al Nitak és az Al Nilam, tökéletes átlót alkottak, ám a harmadik csillag, a Mintaka kilógott, balra, tehát kelet felé. Érdekes módon pontosan ilyen tervrajz alapján épült a gizai fennsík három piramisa is. Hufu piramisa foglalja el az Al Nitak helyét, Háfre második piramisa az Al Nilam helyét, ugyanakkor Menkaure harmadik piramisa, amely kívül esik a másik kettő alkotta átlón, a Mintaka helyét.  A megfigyelések azt mutatták, Orion csillagkép öve az  i.e 10.500 körüli állása fedi csak tökéletesen a Menkaure piramis elhelyezését!. Ezt az is látszik igazolni, hogy a tavaszi napéj-egyenlőség precessziós körön való vándorlása során, i.e.10.970 és 8.810 között pont az oroszlán csillagképben volt, vagyis a nap a tavaszi napéj-egyenlőségkor az Oroszlán csillagképpel a háttérben kelt fel, és ugyebár ott van a Szfinx.
A leltárkő lapot, ahogy elnevezték, Gizában találta a XIX században Auguste Mariette francia régész. A szöveg világosan kimondta, hogy mind a nagy Szfinx, mind pedig a Nagy Piramis, és számos más építmény, már léteztek jóval azelőtt, hogy Hufu trónra került volna. A szöveg ezenkívül Íziszre „a piramis úrnőjeként” utalt, jelezvén, hogy az építmény korántsem Hufu fáraónak hanem Ízisznek, a varázslat istennőjének szentelték. Végül erős utalás található arra vonatkozólag, hogy Hufu piramisa a Nagy Piramis keleti fala mentén található kiegészítő építmények egyike lehetett. Érdekes, hogy Hérodotosz is állít valami hasonlót, ő az mondva hogy Kheopsz lánya arra kért meg minden férfit akivel hált, hogy vitessen egy követ a piramisához, ily módon készült el az egyik kicsi mellék piramis.
Véleményem szerint a legfurcsább a három piramisnál az, hogy nincsen semmiféle felírat rajtuk. Bár valamikor a Nagy Piramist is fehér márványlapok borítottak (Khefren piramisának tetején meg látható ebből egy rész), amit állítólag szöveg borított, ebből viszont napjainkig nem maradt meg semmi. Nehezen lehet elhinni, hogy egy fáraó egy ilyen nagyságú vállalkozás után ne érezte volna a csábítást, hogy közölje az utókornak alkotója nevét, már csak az összes többi egyiptomi épületre gondolva ahol minden szabad falreszt hieroglifák borítanak.
A furcsa az, hogy még vannak olyan építmények Egyiptomba amik kilógnak a többi közül, és érdekes módon ezeken sincs semmiféle felírat.
Ott van például az Ozireion, vagy a Szfinx mellett levő, Hafre völgytemplomának elnevezett épület. Azért hívják így mert az egyik termében, 2 méter mélyen, fejjel lefelé elásva megtalálták Hafre egyik fekete diorit szobrát. A régészek szerint ebből az következik, hogy az egész épületet Hafre készítette, elvégre van valami út féle is, ami összeköti ezt a Hafre nevét viselő piramissal.
Ez a völgytemplom tökéletesen észak-déli irányba van betájolva, négyzet alakú, minden oldala 44 méter. A fennsík lejtőjére épült, amely nyugaton magasabban fekszik, mint keleten. Ebből következőleg, míg nyugati fala alig magasabb 6 méternél, a keleti fal több mint 12 méter magas.

Azon kívül, hogy kívül-belül nincs rajta semmiféle felírat, az jellemző rá, hogy több száz, gigantikus méretű mészkőtömbökből épült, melyek tömege rendszerint meghaladják a 200 tonnát !!!


A hatalmas mészkőtömbök sokszög alakura vannak faragva és kirakosjáték-szerűen illesztették egymáshoz őket. A templom falait mintha két szakaszba építették volna. Az első szakasz a hatalmas 200 tonnás tömbök elhelyezése volt, a második pedig ezeknek a mindkét oldalán gondosan megmunkált ( 70-80 tonnás) gránitlapokkal való bevonása.
A megmaradt külső homlokzati tömbök különös dolgot fedtek fel ott, ahol elváltak az alapot alkotó óriás kőtömböktől. Amikor, valamikor az ókorban ide helyezték ezeket a tömböket, úgy vágták ki őket, hogy pontosan illeszkedjenek azokhoz a mély vájatokhoz és csipkékhez, melyeket az időjárási tényezők eróziója mart a mészkő alapba! Ezeknek a faragványoknak a jelenléte arra utalt, hogy az alapot alkotó kőtömbök már időtlen idők óta ott állhattak az időjárás viszontagságainak kitéve, mielőtt egy gránit homlokzatot emeltek volna rájuk.
Az épület közepén egy terem van, melyben 4,5 méter magas monolitikus oszlopok sora áll, minden oldaluk 1 méter, és hatalmas gránit gerendákat tartanak melyek keresztmetszete megint csak 1 méteres négyzet.
A mészkő tömböket amiből a völgy templom épült a szomszédos Szfinx gödréből származik.
Érdekes, hogy Robert Scoch geológus és John West tudományosan bebizonyították, hogy a Szfinxnél látható erózió nem a szél meg homok által keltett, hanem a víz hosszas hatásának következményé! Azt viszont tudjuk, hogy azon a vidéken, úgy i.e. 10.000-ben esett utoljára bőségesen!
Meg kell említsem, hogy a felíratok hiánya egy probléma, de a létezésük más piramisokba külön gond. Kiderült ugyanis, hogy nem lehet megmagyarázni milyen fényforrást használhattak az egyiptomiak akkor amikor a véseteket és festményeket készítették. A mécsesek és fáklyák füstje nyomot hagyott volna a falakon, a bronztükrökkel való napfény bevezetése nem bizonyult elégségesnek.
Aztán Denderaban, Hathor istennő templomának egyik eldugott kamrájában felfedeztek egy domborművet, melyen valami villanykörtéhez hasonló dolgok láthatók !!!

Ez egy nagy marhaságnak tűnik, ám 1936-ban, Bagdad mellett felfedeztek egy agyag korsót benne valami fém rúddal. Él is helyezték a múzeumba, „kultikus tárgy” címszó alatt.
Egy régész nem hagyta viszont annyiba a dolgot és maga is készített egy hasonló agyag edényt, melybe belehelyezet egy réz csőt és abba egy vas rudat. Amikor az edénybe gyümölcslét, bort, vagy éppenséggel tenger vizet töltött, akkor a fém elektródák között 0,5 Volt feszültség jelent meg. Ez tulajdonképpen egy galván elem amit mi úgy tudunk, hogy Alexsandro Volta fedezet fel  a XVIII századba. Megfelelő számú ilyen agyag edényt sorba kötve bármilyen feszültséget kaphatunk.!

A felfedezés következtében a múzeumok ellenőrizték tárgyaikat és sok mindenről kiderült, hogy nem tiszta arany, hanem csak arannyal befuttatott, eljárás mely villanyáramot igényel és galvanizálásnak hívnak.
Al Mamun kalifától kezdődően megindult egy hatalmas vadászat a Kheopsz piramis valódi sírkamrájának felfedezésére.
Két francia építész, Goidin és Dormion, például azt az elméletet állították fel miszerint a piramis valódi bejárata a mostan ismert bejárat fölött látható hatalmas, V alakba helyezett, kőtömbök mögött van. Innen indul egy folyosó mely a Nagy Galéria felső felébe torkol. Ebben a galériában a harmadik visszahúzódás mentén található kanális arra szolgált, hogy egy lapot tartson melyet gerendák támasztottak ki, gerendák melyek a padka két oldalán levő tégla alakú bemélyedésekbe voltak elhelyezve. Ezen a plansnin végig haladva jutunk el a valódi sírkamrához, mely pontosan a piramis mértani középpöntjába van és nem elcsúszva mint a mostan ismert Király Kamra.
1968-ban egy Ams Gohed által vezetett tudós csoport, röntgen sugarakkal világította át a piramist, a titkos kamrák fellelésének céljából. Ami őrületbe kergette őket az volt, hogy ugyanazon a helyen végzett mérés, mindig más eredményt mutatott!
Erre talán Atoin Boris nevű, francia által tett felfedezés adhat esetleg választ. Boris felfigyelt egy alkalommal, hogy a Király Kamra padlóján, ki tudja hogyan oda tévedt rágcsáló teteme fekszik. Amikor közelebbről megvizsgálta, meglepetten tapasztalta, hogy az tetemet nem kezdte ki semmiféle rothadás, hanem csak ki van száradva. Boris készített magának fából egy piramis, betájolta pontosan észak-dél irányba, majd egyharmadánál, ahol a Kheopsz piramisnál a Király kamra található, mindenféle romlandó dolgot helyezett. Mint számított rá, semmi sem romlott meg minden csak kiszáradt, meg aszalódott. Ezt hívják ma piramis effektusnak.
Egy cseh mérnők, Karel Drbal, kartonból készített egy piramist, betájolta, és megfigyelte, hogy a bele helyezett zsilettpengével szinte több mint 200 szor meg tud borotválkozni, mert a penge a piramisba visszanyeri az élességét. Ezt a találmányát sikerült szabadalmaztatnia is!
1954-ben egy fényképész gépének egyik tartó lába eltűnt egy a kövek közötti résben.
Két földalatti kamrát fedeztek fel, melyek valami raktárnak tűntek. Az egyikbe egy csomó kötél volt felhalmozva míg a másik valami deszka raktárnak tűnt. Azután két pihent agyú régész megfigyelte, hogy a deszkákon lyukak, vájatok és különböző jelek vannak. Kezdték párosítani őket, és kiderült, hogy egy 46 méteres folyami hajóról van szó melyet kötelek tartanak össze. A restaurált „Nap-bárkát” egy külön (elég csúnya) épületbe helyezték el a Nagy Piramis mellett.


1987 októberében tárták fel a második, 4.600 éves Nap-bárkát. Ez alkalommal viszont az űrkorszak technológiáját használták. Egy, a Holdon is használt, légmentes fúró berendezést használtak, hogy elérjék az üreget melyben a második bárka nyugszik, azért légmentest , mert mintákat vettek a több ezer éve hermetikusan zárt üreg légköréből. Azután, az atomerőműveknél is használt videó kamerát engedtek be, és lefilmezték az ott levő, sértetlen hajót. A hajó ott fog maradni az utókor számára.

1991 december 21-én, Abüdoszban, 8 mérföldre a Nílustól, gyakorlatilag a sivatag közepén, felfedeztek 12 jól megőrződött 15-18 méter hosszú folyami hajót. Ez megint felveti a gondolatot, hogy vajon mennyire van megváltozva a környezet, a piramis építése óta?
A régészek járművei rendszeresen áthaladtak egy a Csóka-falban levő bejáraton, anélkül hogy különösen felfigyeltek volna rá. Ez a fal körbe veszi az egész gizei komplexumot. A kérdés az, hogy vajon az út haladt mindig a falban levő nyíláson át, vagy éppenséggel az út a falon volt, és amit látunk egy híd a mindent beborító vízen?

Léteznek ugyanis utalások arra, hogy a gizei fennsík felszíne jóval a mai, homok által borított felszín alatt van, és hogy az egész vidéket behállozzák a földalatti folyosók. Ezt látszik igazolni bizonyos fúrások, melyek 40 méter mélyről vörös gránitot hoztak a felszínre, valószínűleg a fennsíkot burkoló gránit lapoktól, vagy a legutóbbi mérések.
Maga Hérodotosz is megemlíti, hogy a Kheopsz piramisnak vannak a Nílus vize által borított járatai.
1972-ben a Mariner 9, majd 1976-ban a Viking űrszondák a Mars felszínét fényképezték.
A nyilvánosságra hozott képeken (35A72, 73, 74), látható egy emberi arc mellette piramisokkal és távolabb pedig egy város romjai.
Ez lenne a gizei komplexum marsi megfelelője? Piramisok, szfinx, stb.?
Tény az, hogy a NASA nem nagyon iparkodik választ adni ezekre a kérdésekre, még véletlenül sem szándékoznak odaküldeni marsi űrszondákat, expedíciókat. Vajon miért?

Rudolf Gantenbrik, a 250.000 dollárt érő, Upuautot nevű távirányított robotjával végig kutatta  a Király Kamrájának aknáit, sőt ventilátorokat is szerelt belé, hogy növelje a szellőzést, ám a Királynő kamrájának északi aknája járhatatlannak bizonyult a robot számára, mert egy éles kanyart tesz ott ahol ki kell kerülje a Nagy Galériát.
1993 március 22-én, a robot a Királyné Kamra, déli szellőzőnyílás aknájában haladt, mikor egyszer csak utját állta egy mészkőből készült ajtó, melyen még a két fémfogantyú is látható volt!

2002 szeptember 16-án, a National Geographic egyenes adásban közvetítette amint egy másik robot, a már említett ajtón egy előre megfúrt lyukon, egy videokamerát dug be. Teljes meglepetés : a kamera fényforrása egy másik mészkő ajtót világított meg !!!!