TESZERAKT SCI-FI KLUB

 

Megalitikus civilizációk
1997 VIII.29

Szerte a világban megtalálhatóak egy letűnt kór hatalmas kövekből készült nyomai. Természetesen a diákok nem tanulnak ezekről a történelmi órákon mert senki nem tudja ki és mikor építette őket, miért annyira egységes a kinézetük, és főlég mi célból készültek ezek a gigászi alkotások ?
A legismertebb típusok a menhirek, dolmenek, kőkörök és szanktuárisok. A menhirek (= hosszú kő) magányos faragot kőből készült függőleges oszlopok, a dolmenek (breton nyelvből = kő asztal) égy hatalmas vízszintes kőlap mely két vagy több függőleges tömbön nyugszik (csak Franciaországban több mint 4.500 van belőlük), míg a cromleh (kőkörök) kór alakba helyezett kőoszlopokból állnak.
A délnyugat-angliai Wiltshire grófság egyik kisvárosában található Anglia legnagyobb kőköre, amely még a híres stonhenge-i megalít építménynél is nagyobb és régibb. Körülbelül 700, a korai kőkorszakból származó (i.e. 6-2. évezred), durván megmunkált kő alkotott valamikor Averbury körül három gyűrűt, ezeket egy 15 méter mély árok és földsánc vette körül. Ma még 26 darab 40 tonnát is elérő kőóriás magaslik a kisváros fölött. Averbury szomszédságában „magaslik” a 40 méteres Silbury-domb. Az 1960-as évek végén folytatott ásatások eredményei arra utalnak, hogy a dombot i.e. 2.800 és 2.600 között mesterségesen emelték. Belsejében hatlépcsős kőpiramist találtak a régészek.
A kőkorszakból maradt ránk a Newgrange kazamatarendszere, a Dublin (Írország) közelében lévő kör alakú domb. Eredetileg számtalan megalít fogta körül koszorú alakban az építményt. Ebből 12 ma is látható közülük A newgrangei sírdomb minden bizonnyal az őskor legnagyobb építészeti csodája  és a világ legrégibb megmaradt építménye . A becslések szerint i.e. 5.000 körül keletkezhetett, építésekor 200 ezer tonna követ mozgattak meg.


Az építmény tulajdonképpen egy 79 méter átmérőjű és 12 méter magas kőhalom, melyben 300 tonna kő található, a peremén 97 hatalmas kőtömbökből készült kőszegéllyel. A domb belsejében található 3 sírkamrát (?) és a 20 méter hosszú, keskeny folyosót, 43 egyenesen álló, födémtartó faragott kő alkotja. A tömböket különös rajzok díszítik : kígyók és cikcakk vonalak, kettős spirálok és geometrikus ábrák. Az őskori épület kváderkövei stabilan egymáshoz illeszkednek. Kis csatornák gondoskodnak a vízelvezetésről és az állandó hőmérsékletről.
O'Kelly és munkatársai véletlenül fedezték fel azt az egyedülálló jelenséget, hogy a sírkamra a téli napfordulón 8 óra 58 perc és 9 óra 15 perc  között kivilágosodik. A bejárat felett egy derékszögű résre figyeltek fel, amelyet egy tolózárnak látszó derékszögű tömb zárt le. A kvarc karcolásaiból arra lehet következtetni, hogy a tolózárat régen gyakran mozgatták. Ha kinyitották, az öttonnás kőlemezzel lezárt bejárat felett keskeny rés vált szabaddá, amelyen azonban ember nem férhetett át.
A bretagne-i Morbihan-öbölben, két kis zöld sziget található : Gavrinis és Er Lannic. Szenzációkat rejtenek ! Az apró Er Lannicon található egy kőovális, átmérői 58, illetve 49 méter, melyet 49 megalít alkot, a fele a szárazföldön áll, a többit apálykor is a tenger mossa. Ott, pontosan 9 méterrel mélyebben fekszik egy második 33 kőből álló 65 méter átmérőjű kőgyűrű. Apálykor, ha csendes a víz, épp hogy ki lehet venni a víz alatt. A két kő alakzat együtt egy nyolcast formáz.

A szomszédos Gavrinis, 750 méter hosszú és 400 méter széles sziget, és körben fák szegélyzik. Ezen a kis szigeten található egy 52 monolitból készült komplexum. A hatalmas kőtömbökkel szegélyzett, és befedett galéria 13,1 méteres. A szentély 2,6 méter hosszú, 2,5 méter széles és 1,8 méter magas. Ezt a kamrát hat hatalmas kőlapból képezték ki, és fölé helyeztek egy gigantikus, 3,7 x 2,5 méteres kő fedőlapot. Mindent összevéve a tulajdonképpeni sírfolyosó 52 óriáskőből épült, és ezek felét – 26  darabot – különös jelekkel vésték tele. Számtalan spirál és kör fonódik egymásba, majd sajátos barázdák látszanak, amelyek kinagyított ujjlenyomatokhoz hasonlóak, kígyóvonalak burjánzanak, gyakran az egyik monolittól a másikig, az egyik kövön pedig baltákra vagy hegybe szaladó kőökölre emlékeztető ábrázolások húzódnak.

Gavrinis szigetén maga az alap is mesterséges plató, az építők az örökkévalóságra gondoltak. A sok kérdés mellet mely az összes többi megalitikus építménynél felmerül, Gavrinis egy újabbat merít fel : hogyan tudták a több ezer tonnányi súlyt a szárazföldről ideszállítani ? Vagy a kőépítmény akkor keletkezett, amikor a tenger vize még nem volt ott ?
Maradjunk továbbra is Franciaországban. Bretagne-ban, a  Quiberoni-öbölnél furcsa kősétányok húzódnak. Korukról, építőikről és funkciójukról csak feltételezéseink lehetnek. Carnac jelentős prehisztorikus lelőhely, ugyanitt található a több mint 3.000 megmunkálatlan kőtömb melyek több kilométeres sétányokat alkotnak, közülük némelyeik egyenesen a tengerben vezet.

Feltételezések szerint több ezer menhirnek veszhetett nyoma a környékbeli építkezések során vagy az Atlanti-óceán hullámsírjában. Az eltűnt kövek megnehezítik annak a rejtélynek a megoldását, amelynek eredete az i.e. 6. évezredre nyúlik vissza. Madártávlatból nézve ugyanis az a benyomásunk, mintha néhány kisebb-nagyobb megalít hatalmas geometriai formákat alkotna. Olyan derékszögű háromszögek fedezhetők fel, melyek átlói 107 méteresek, és oldalaiknak aránya 5 : 12 : 13.
A Carnac melletti Locmariquer 21 méter magas menhire a maga 348 tonnás súlyával éppen 40 tonnával nehezebb, mint manapság egy utasokkal teli sugárhajtású repülőgép. A menhir jelentősége rejtélyes, egyes régészek szerint „útjelző tábla” szerepét tölthette be.
Carnac megalitjairól számos legenda kering. Aligha valószínű, hogy a súlyos kőtömböket varázserejű papok elméjük erejével mozgatták volna, vagy hogy 3 ezer ember görgőkön szállította a dimbes-dombos vidéken át. Egy újabb keletű legenda például azt is állítja, hogy 253-ban mártírhalált halt Szent Corneliust arra kényszeríttették, hogy pogány istennek mutasson áldozatot. Emiatt Romából Bretagné-ba menekült. Az őt üldöző római sereget a jámbor keresztény imái kővé változtatták. Ezek a kövek alkotják ma a carnaci kősétányokat.
Tralleborg, Dánia. Ha fogunk egy körzőt és húzunk egy kört, aztán néhány centiméterrel arrébb egy másikat, majd még egyet és még egyet, négy kört kapunk. Ezzel felvázoltuk Tralleborgot. A legbelső kör egy 17 méter vastag, 6 méter magas töltés földhalmokból és kisebb kövekből. A belső kör sugara 68 méter. Aztán 17 méteres árokfal következik, majd újra egy kör alakú földhalom, amelynek sugara az első kétszerese : 136 méter. Az egész körül megint egy kisebb árok és egy kör húzódik. Most vegyünk két, egymást keresztező lécet, és fektessük észak-déli és keleti-nyugati irányban az összes körre úgy, hogy keresztezés középpontja a legbelső kör centrumában legyen. Milyen képet kapunk ? Négy, egyenlő nagyságú negyedcikkekre felosztott kört. Most képzeljünk el 13 hajócskát, nem elől-hátul hegyes, hanem elliptikus formájúakat. Helyezzük el a hajócskákat egymás mellé a harmadik és negyedik kör között, de a körnek csupán abban a szélében, amely pontosan a keleti és a déli irány között helyezkedik el. A hajócskák tengelye mutasson a belső kör középpontjára. A kép jól alakul, de még nem teljesen kész. A kereszt alakú lécekkel a belső kört négy részre osztottuk. Mindegyik részbe helyezzünk el még négy hajócskát, összesen tizenhatot, kettesével észak-déli, illetve kelet-nyugati irányban, és máris kész Tallerborg alaprajza.
Egyik repülő utján Preben Hansson, dán pilóta felfigyelt a falak furcsa szimmetrikus elrendeződésére. A tájékozódást egy óriási földi kereszt segítette. Hansson ráállította erre a robotpilótát, és meglepetésére a repülő pontosan a második várhoz, Eskelholmhoz navigált, majd a harmadikhoz, Fyrkathoz, végül a negyedikhez. Jogosan merülhet fel az a kérdés, hogy milyen irányítóeszközökkel tájékozódtak ilyen pontosan a vikingeket megelőző korban ?
A földközi-tengeri Málta. Ötezer évvel ezelőtt virágzott itt a kora kőkori kultúra, melynek gyökereit máig sem fejtették meg a tudósok. Ha felkeressük Málta történelmi emlékeit, egyszersmind évezredeket lépünk vissza az időben, amikor az emberek hatalmas kövekből emlékműveket és hatalmas házakat építettek, mintha maguk is titánok lettek volna.
A Hal Tarxien létesítmény, két-két ovális alaprajzú teremből áll melyek úgy helyezkednek el egymás mellett, hogy hossztengelyük párhuzamos. Az oldalfalak és az aljazat hatalmas kőlapokból áll. Mi lehetett egykor az építmény – palota, templom, temetkezési hely vagy lakó épület ?

Az egyik helyiségben életnagyságúnál nagyobb, domborművekkel díszített talapzaton ülő nőalakot fedeztek fel, amiből a nőistenek, vélhetően a földanya iránti hódolatra következtettek. A vallettai régészeti múzeum egykori igazgatója, Zammit professzor, a több száz, mindenfelé hányódó kőgolyók alapján arra következtetet, hogy a szent helyen kőgolyók segítségével jósoltak. Azaz különböző méretű golyókat adott távolságból egy kőlyukon dobtak keresztül.
Az öt métert is meghaladó tömböket és a 65 centiméter vastag kőlapokat hosszú kilométereken keresztül talányos módon szállította az ismeretlen nép az építkezés színhelyére.

Ezzel kapcsolatban meg kell említsem a máltai „sínekkel” kapcsolatos elképzeléseket. A sziget talapzatát képező kőzetet, keresztül-kasul végig barázdálják párhuzamos sínszerű bemélyedések. Talicskanyomok lennének ? Nem, a különböző szélességű nyomtávok nem erre mutatnak. Ráadásul találtak egészen szűk, mélyen kivéset kanyarokat is. Egyetlen talicska sem lenne képes arra, hogy ilyen éles kanyart vegyen. Lehetséges, hogy Máltán valamikor szántalpas kocsikkal szállították a köveket a megalít templomok építéséhez ? Nem, a szántalpak még merevebbek mint a kerekek tengelye, így a zűrzavaros nyomokban és a keskeny, éles kanyarokban minden bizonnyal elakadtak volna. Vagy talán a máltai őseink feltalálták volna valamilyen járművet amely kő golyóscsapágyon gurult ? Noha találtak Máltán 70-60 centiméteres átmérőjű golyókat is, ez sem oldja meg a rejtélyt, ugyanis anyaguk homokkő, mészkő és agyag, tehát nem kemény kőzet. Már egyetlen tonna súlytól olyan lapos lett volna az ilyen kőből készült golyó, mint a palacsinta. Különben is, a golyók öblös és nem hegyes barázdákat hagytak volna maguk után.
Málta legizgalmasabb megalitikus rejtélye alighanem Hal Saflieni hüpogeosza. Ismeretlen eredetű építőmesterek 6.500 évvel ezelőtt egy gigantikus méretű monolitba különböző méretű kiöblösödések, járatok és kamrák rendszerét vésték. Több helyen támoszlopok is a magasban törnek, a faragványok pedig templomok ajtajait utánozzák. A falakon talált festmények vörös színűek és háziállat fejeket, spirálokat és vonalakt ábrázolnak. A két szinten kialakított termekben 7.000 csontvázat találtak.
A földközi-tengerben található Szardínia szigete, melyen mintegy 7.000 nurage, gigantikus méretű építmény áll. Az építmények központi részén áthaladva megfigyelhetjük, hogy az egyetlen tömbnek ható erődítmény részei a harmonikus, kerek tornyok ív alakban simulnak egymáshoz. A bejáratot is 50-60 cm magas kőkolosszusokból, kötőanyag nélkül rakták; felül egy kissé elkeskenyedik, és 2 méternél hosszabb, egy darabból faragott vízszintes kőoszlop kapcsolja össze. Egy külön lépcső vezet fel a az emeleti bejárathoz, és az erőd töredezett kőlépcsői vezetnek a központi torony megcsonkult – de még így is 18 méter magas - tetejére. Ez a torony a legrégebbi, i.e. 1.500 táján épült, a későbbi nemzedékek még négy tornyot építettek kilátókkal, kilövőállásokkal, folyosókkal összekötve. Ezek a kónuszos tornyok természetes kövekből épültek, dőlt falaik 2-5 méter vastagak.
Még nagyon sok példát adhatnánk, szerte a világból, erről a rejtélyes megalitikus korról, de a szűkős idő csak ennyit engedet bemutatni. A kíváncsiság felkeltéséhez gondolom ennyi is elég.