TESZERAKT SCI-FI KLUB

 

Múmiák
1998 X.9

Maga a múmia szó az arab mumiya-ból származik és tulajdonképpen Júdeai bitumot vagyis aszfaltot jelent. Az emberek többségének lelki szemei előtt, a fenti szót halva egy fehér vászoncsikókba csavart emberi test jelenik meg, vagyis egy egyiptomi múmia. Ez egy részt természetes, hiszen Egyiptom az egyik legismertebb ókori civilizáció, a múmiák hírnevéhez hozzájárulva például Tutankhamon fáraó sírjának felfedezése és a benne megtalált csodálatos szépségű tárgyakkal, gondoljunk csak az színaranyból készült halotti maszkra. Múmiák viszont szerte a világban vannak, elkészítésüknek módja függ az illető civilizáció vallásos hitétől és környezetük adottságaitól.
Az egyiptomi mumifikáló eljárás több mint 6.000 éves és részletese Hérodotosz írja le. Nagyjából ez módszer abból áll, hogy az orrüregen keresztül eltávolították az agyat, majd egy bal oldali vágáson a többi belső szerveket, a szív kivételével. Ezután a testet beborították egy Egyiptomban bőségesen megtalálható nátron (konyhasó és szódabikarbonát keveréke) nevű fehér porral. A test így maradt egy hónapig, majd szorosan befáslizták szurkos vagy gyantás vászoncsikókkal. Dr. Bob Brien véleménye szerint, a mumifikálás úgy kezdődhetett Egyiptomban, hogy a halottakat a sivatagba temették, ahol a forró homok mint egy szivacs és kiszívta a testekből a nedvességet. Víz nélkül maradva a baktériumok elpusztultak és a testek megőrződtek. Dr.Brien mumifikált napjainkban egy halottat, az ókori egyiptomi eljárásokat követve. Kiderült pl., hogy az agy feldarabolása után egy éles kampóval, az nem távolítható el, csak ha pálmabort öntenek a koponya üregbe és hagyják, hogy az feloldja az agyat majd az orrnyíláson kicsorgatják. Meglepetésükre, egy hónap múlva mikor eltávolítottak a testről a nátron réteget, a halottuk pont úgy nézet ki mint egy több ezer éves múmia. Az egyiptomi múmiák aszaltsága és pergamenszerű bőre nem a sok eltelt évezrednek köszönhető, hanem a mumifikálási eljárásnak. A mellékelt képen dr. Brien által mumifikált testnek a keze látható, egy klasszikus egyiptomi múmia feje mellett.

A fent leírt eljárást néha cifrázva volt, így találtak múmiákat melyek ki voltak töltve olyan anyagokkal mint iszap, homok, fűrészpór, gyantába áztatatott rongyok, esetleg hagyma vagy borsó (II Ramszesz múmiája), ezeket nem csak a test belsejében találták meg, hanem a koponya üregben vagy, a nők esetében, a mellekben.
Ezek mind drága eljárások voltak, a kevés pénzűeknek nem nyitották fel a testüket , hanem cédrus olajat fecskendeztek be a végbélnyíláson át, mely belül feloldott mindent. Ismertek olyan esetek is amikor halottat gipszel vonták be, így zárva el a testet a baktériumoktól és a káros levegőtől. Egyiptomban a mumifikálás egy iparág szerű tevékenységé fejlődött, nem csak embereket hanem állatokat is mumifikáltak. Tulajdonképpen minden egyiptomi állatfajnak vannak múmiai (íbisz, macskák, majmok stb. több milliós temetői).
1851 XI. 12-én Auguste Mariette felfedezte a szent Apis bikák temetőjét. Ez földalatti folyósok soraiból áll, több szinten, melyek mindkét oldalán kamrák sora található, ezekben hatalmas gránit szarkofágok. Egy ilyen szarkofág súlya 70 tonna, ezen egy 20 tonnás fedő nyugodott. Az volt viszont az érdekes, hogy bár megvan a pontos leírása a bikák mumifikálásának, mégis a Szerapeumban talált bikaalakú múmiák belsejében 7 különféle állat csontváza keveredett, a szarkofágok nagy részében viszont egy csontszilánkokkal kevert bűzös bitum massza volt csupán.
A fent leírt mumifikálási eljárások nagyon hatásosak voltak. Így például Ra Hetep herceg sírjában talált búzaszem elültetése után kikelt, vagy Meme hercegnő múmiájának vizsgálata kiderítette, hogy a bőr sejtjei még élnek !
A „fagyasztás” egy másik mumifikálási módszer, amely 12.000 éves múltra néz vissza. Ez az eljárás abból állt, hogy a halottat egyenesen egy jégmezőben ásták el, vagy egy fagyasztási kamrát készíttek, az úgynevezett kurgánokat. Ezek nagy kőhalmok, melyet fával béleltek és jéggel töltöttek meg így érve el, hogy a belső hőmérséklet –200C fokon állandósuljon.
Sokan nem tudják, de a történelem egyik legnagyobb számú múmiáit az Aleutin szigetek egyikén, a Kagyamilen találták a '30-as években. Egy barlangban, bálnakoponyákra emelt gerenda platform tetején, több száz tengeri emlősök bőréből vart zsákokban, nyugodtak a unangani civilizáció halottai.

Közismert ugyanakkor a Cerro El Plomo csúcs 5.300 méter magaságán talált 10 éves inka kislány teteme, mely piros szegélyű krémszínű láma szőrből készült „ponchó”-jával, szépen levágott körmeivel és hajával, úgy tűnik mintha aludna. Mellette volt a piros és fehér tollakból készítet zsákja, melyben coca leveleket, egy ezüstből készült baba. Egy kisfiú tetemét is megtalálták az Andok 6.405 méter magas El Toro csúcsán, és minden azt látszik igazolni, hogy ezek vallásos áldozatok voltak.
A kurgánokra jellemző sír belsejeként a Pazyryk, 2.000 éves kurgánt említem meg, ahol egy 6 méter hosszú koporsóban egy fehérbőrű, 25 éves, 1,60 méter magas nő teteme volt, bal karján egy tetoválás, a mellette levő férfin harisnyanadrág és lábbeli. Koponyákat kinyitották, az agyvelő el volt távolítva, ugyanúgy mint a beleket és az izmokat, ezek helyébe fű volt téve. A sírban még lovak teteme volt megtalálható, egy négy kerekű szekér maradványaival.

A legrégebbi fagyás által megőrzött tetem 4.000 éves és a bronzkorból van. A Tiroli Alpok gleccserének vándorlása hozta napvilágra a kék szemű 30 éves férfi, 1,60 méter magas tetemét, mellette bronzszekercéjét bőrszíjak rögzítették fanyélre. Kése kőpengéjű, bőrzacskó tűzkőszerszámmal, átfúrt kőkorong amulett, bőrtok benne 13 darab 83 centiméter hosszú tollas nyílvessző.
Fagyás által megőrzőt tetemeket akaratukon kívül is készítenek az emberek, ezek nagyon értékes információkat hordozva. Így például az 1845-ben elindult Franklin expedíciója mely a Csendes óceán felé vezető nyugat-északi átjárót akarta felfedezni. A jégmezőben záródva 3 évig próbáltak visszatérni. Bár nagyon jól ellátott expedíció volt, mégis senki nem élte túl. Egy sarki expedíció talált rá egy szigeten három tetemre. A fenti jobb oldali képen látható az egyik ilyen jéggel megtelt koporsóban talált férfi teteme. Mindhárman tuberkulózisban haltak meg. Viszont az ami megoldotta az expedíció rejtélyeit, az a testekben talált nagy koncentrációjú ólom volt. Úgy néz ki, hogy az élelmet ólom edényekben őrizték, és így ólom mérgezést kaptak aminek pszichikai következményei vannak, magyarán mondva az emberek megzavarodtak.
Mikor egy test meghal, a belsejében található baktériumok, mellyel addig szimbiózisban élt, elkezdik felfalni a házigazdát. Ráadásul a holt sejtben a lizozomák egy maró hatású anyagot bocsátnak ki mely tönkre teszi a sejt membránt megengedve így a baktériumok behatolását. A tőzegföldek a tanninban gazdag nővények szétbomlás folyamán keletkeznek. A tannin molekulák áthatolnak a bőrön, megtöltve a bőr colaggén kanálisait, elzárva így a baktériumoknak és a nedvességnek az utját. Az ekképpen „bebalzsamozott” ember 2.000 évig is nyugszik a mocsaras tőzegföldben.

1984-ben, az egyik angliai tőzegföldben megtalálták egy férfi múmiáját. Bajusszá és haja gondosan nyírva volt, a mikroszkóp az bizonyítva, hogy erre egy ollót használtak. Főbe volt verve, a nyakán egy állatbélből készült fojtó hurok lógót, és a torkát is elvágták. A ruhái és az, hogy az akkor ritkaság számba menő ollóval volt levágva a haja, arra enged következtetni, hogy gazdag volt, a sebek halmozása kizárja viszont a rablás valószínűségét.
Meglepő, de a tőzegföldekből előkerülő múmiák mind végletekig vitt erőszak nyomait viselik : levágott végtagok, elvágott torkok, kötök a nyakban.
Például 1950-ben, ez alaklommal Németországban találták meg egy lány múmiáját (a Windebey-i lány). Le volt borotválva a feje, nyaka körül egy bőr gallér, szemei bekötve egy vászoncsíkkal.

Mindezek a tőzegföldi múmiák, egyszerre többféle képen voltak megölve, és mi nem tudjuk mi célból ? Gyilkosság ? Vallási szertartás ? Esetleg azért, hogy ne térjenek vissza az élők közé ?
Minden gondos balzsamozás ellen, a napjainkig fennmaradt legjobban megőrzött múmiák a természet műve. 1979-ben Kínában, a Lop Nar vidéken, a Góbi sivatag peremén, a régészek két nőnek a 4.000 éves tetemét találtak meg egy 8 méter magas sírdombban,  A hölgyek csúcsos fülvédős fejdíszt és tehénbőrből szíjakkal összekötött sarút viseltek. Bikabőrbe voltak tekerve, és az egyikük 20 éves lehetett és 152 centiméter magas elhalálozás pillanatában. Ami viszont küllőnősé teszi, az 10 kg súlya mely a szárazságnak köszönhető, és a sötét szőke haja !!
A test annyira jól megőrződött, hogy izmai még rugalmasak, belső szervei jól tartósodtak pont úgy mint a körmei és haja.
Ugyancsak Kínában, a Xinjiang tartományba találták meg az 1.200 éves, a sivatag homokrétege alatt, fatörzsekkel letakart, sártéglákkal körbefogott sírkamrákban nyugodó több száz múmiát. Élénk színű gyapjú felsőrészt, bőrzakót és lábukon bőrcsizmát viseltek.
Nem tudok továbbmenni, anélkül, hogy megemlíteném, az ugyancsak Kínában kiásott, a Tai márkinőjének elnevezett múmiája. A 4.500 éve megőrződőt testes hölgy, három, egyik a másikban elhelyezett koporsóban nyugodott, pontosabban a legutolsóban található rejtélyes vörös folyadékban, amiről csak annyit tudni, hogy nagy mértékben található benne higany.
1971-ben, Changsha városba (Mawangdui) az épitomunkások egy pince kiásása közben több mint 10 méter mélységben egy fehér szinű agyagréteget találtak és egy acélrudat vertek bele. Ennek nyomán valamilyen gáz tört fel, amelyet gyufával meggyujtottak és lángra kapott. A helyszinre sieto régészek megállapitották, hogy itt a föld mélyén egy óriási sirbolt lehet.

Miután feltárták a sirboltot, egy több mint 1 méter vastagságú fehér agyagréteget találtak, alatta egy vastag faszénréteg, majd több tucatnyi bambuszgyékény boritotta be a koporsókat. A kiemelt faszén sulya meghaladta az 5000 kilót, és négy tehergépkocsiban fért csak el. A kripta feltárásakor a gyékények sárga szinben ragyogtak, ezután azonban alig 10 perc alatt megfeketedtek, majd szétmállottak a levegötől. A sirboltban négy különböző nagyságú koporsó feküdt egymásban. A legkülső 7 méter hosszú, 5 méter széles és 3 méter magas volt. A holttest a legbelső koporsóban volt.

Amikor kinyitották a koporsókat, a régészek rendkivül meglepődtek, hiszen a női holttest teljes épségben megmaradt, arca jól kivehető volt, haja ragyogott, kéz- és lábujjainak vonalai is láthatóak voltak. Bőrének még nedvességtartalma is volt. Tapinthatóak voltak izmai. Végtagjain az inakat mozgatni lehetett. A boncolás kimutatta, hogy belső szervei épek maradtak. Nyelőcsővében, gyomrában és nyombelében több mint 100 sárga dinnye-magot találtak. Ez azt mutatja, hogy az eltemetett nő éppen sárga dinnnye fogyasztása közben halt meg, még pedig a dinnyeszezonban. A sirban megtalálták a meghalt nő pecsétjét is, az erre vésett jel szerint Qie Xin-zuinak hivták a hölgyet. Irásos feljegyzések szerint az időszámitásunk előtti 2. Században temették el. A hölgy a Nyugati Han dinasztia Changsha fejedelemsége vezérének, Li Cangnak volt a felesége.


Erről jut eszembe, hogy Kína egységes birodalmát teremtő első császárának, Csin Si Huang-tinak sírjába állítólag az ország térképét utánzó nagy méretű makett van, melyben a folyók és tengerek higanyból vannak, a csillagképek a plafonon gyöngyszemekből, és az ily módon ábrázolt ország közepén a császár hármas koporsója áll, mindezt persze egy hatalmas hadsereg védi. A régészek úgy tartották mindez csak egy legenda. Aztán 1974-ben napvilágra került a több mint 6.000 figurából álló agyaghadsereg. Katonák, lovak és szekerek, természetes nagyságban, álltak szépen felsorakozva. A döbbenetes az, hogy nem szalagmunkával, vagy sablonnal készültek, hiszen minden egyes katonának különbözik az arcvonása, ruhája és fegyvere. Megkerült, a „legendában” szerepelő hadsereg. A sírj feltárására nem add engedélyt a Kínai kormány, valószínűleg csak a legenda miatt mely kimondja, hogy a sír megbolygatása után Kína megszűnik létezni, így csak számítógépes modellezését láthatjuk.

A múmia készítésnek voltak nem éppen ortodox módjai is. Dél-Amerikában (Chile), az Atacama sivatagban, úgy kb. 7.000 évvel időszámításunk előtt éltek a chinchorrok. Halottaikat szépen megnyúzták, majd leválasztották a csontokról a húst. A csontokat ismét összeszerelték, egy faállvány segítségével, a rajta levő izmokat nád és tengerifű kötegek utánozták. Bevonták aztán a testet agyaggal, majd ráhúzták a halott bőrét, végül bekenték az egészet egy hamuból készített pasztával és egy vékony, csillogó mangán réteggel. A múmiák nagy részénél a fejet egy, valószínűleg a halott arcát utánzó, agyag maszk borította, rajta egy emberi hajból készült paróka.

Eva Peront, az argentin diktátor feleségét, azt akit Madonna alakit az Evita című zenés filmben, halála után egy orvos mumifikált. A folyamat több mint egy évig tartott, a végén viszont, a nő testének minden sejtje a víz helyet viaszt tartalmazott ! Annyira élőnek tűnt, hogy Perez bukása után, az új kormány emberei, levágták a múmia egyik ujját, hogy meggyőződjenek valóban a halott Evita van előttük !

Mindezek mellet az én kedvenceim a múmiák világában, a Peru-i múmiák Az első pillantásra valami nagy babához hasonló zsákok, egy inka előtti civilizáció nyomai, melyek halottaikat, egyedül vagy csoportosan földpiramisokban temette. Az összekucorodott tetem fejét egy gazdag és színes tollturbánnal díszítették, a kezein ezüst karperecek fénylettek. A tetemet egy finomszövésű vászon burkolja melyet egy totóra nevű, vízi nádból font kosárba helyeztek, az üreget pedig színes gyapottal töltötték ki. A nagy fonott kosarat több rétegben fehér gyapotvászonnal szorosan betekerték, majd erre varrták fel a bábú hamis fejét, melyre nagy szemeket festettek és egy nagy, mutatós  faorrt fogtak rá. Legvégül a fantasztikus jelenség fejére, egy hosszúszálú, pirosra festett agavé fonalból, kontyba tornyosuló parókát helyeztek.


A paróka jelenléte nem véletlen, hiszen egy ilyen „csomagból” került elő annak a 25 éves lánynak a teteme akinek 2,15 méter hosszú haja volt !!!!