TESZERAKT SCI-FI KLUB

 

A klubtagok alkotásaiból
1993 IV.28

Művészet minden mennyiségben

Tóth Levente

  A Képzőművészek Egyesületének ügynöke vagy ötven méterre lehetett a villától, amikor elkezdte a tülkölést – és abba nem hagyta addig, amíg le nem fékezett a bejárat előtt. Jól kiszámította a hatást, ugyanis alighogy kiszállt a kocsiból, már nyílt is az ajtó és a tulaj legyintésszerű kézmozdulattal tessékelte be.
.
Egy pillanatra megállt, hogy szemügyre vegye a villát, a gótikus templombejárathoz ragasztott barokk épületet s a fal előtt sorakozó funkció nélküli, jellegzetes Gaudi-féle oszlopokat. Hm, van egy kevés pénze – állapította meg a már türelmetlenül pislogó tulajról; ekkora böhöm épületrészek másolatának elkészítéséhez nem éppen kisméretű reprókamrák kellettek…
.
Belépett a villába, s noha figyelmesen követte házigazdáját, feltérképezte a villa belsejét: egy Rodin, aztán a sarokban egy, az Akropoliszból idecsöppent oszloprészlet… itt-ott egy-egy festmény, Renoir mellé akasztott Dali… táskájával majdnem ráijesztett egy Ming korabeli padlóvázára – majd átlépve egy, a műanyagpadlóba ágyazott fél négyzetméternyi pompeji mozaikot, már ott is voltak a műteremben.
.
- Foglaljon helyet – intett langyos mozdulattal az egyik ülőakármi felé a festő, miközben leült. – Örvendek, hogy ilyen hamar reagáltak a panaszomra…
.
- Hja, igen… Nézze, Mr. Bedford, indulópontként összefoglalnám a tényállást… a mi szemszögünkből. – Az ölében tartott táskából előhalászott egy adatrögzítőt és egy kevés piszmogás után belekezdett műsorába. – Ön, mint a Képzőművészek Egyesületének rendes tagja, ez év márciusában bejelentette, hogy milyen festményen kezdett el dolgozni: „Holdfény-zuhatag” , nemde? Nos, mi a beérkezett és piackutatóink által bejegyzett kérések alapján elkészítettük a kimutatást, miszerint eddig a pillanatig 241-en tartanak igényt egy ilyen jellegű műalkotásra. Ön közölte velünk a határidőt, mi ezt közöltük a kliensünkké, pontosabban vevőnkké előlépett 241 polgárral és azóta havonta értesítjük őket a munka menetéről, bemutatva híradásainkban a készülő festmény állapotát. Csak ketten léptek vissza, jelezve, hogy nem tetszett nekik a festmény alakulása… És most, a határidőhöz közeledve Ön bejelenti, hogy kilép Egyesületünkből: megszűnik festőnek lenni.
.
- Bocsánat… ezt a festményt még leszállítom, a szerződéshez híven – és noha semmi közöm többé az Egyesülethez, attól még fogok alkotni…magamnak…csak úgy a festés élvezetéért.
.
- Ugyan már…Ez nem jellemző egy festőre. Magának fest? – legyintett - , ezzel művészete elveszti értelmét. Kiállítania, eladnia nem szabad alkotásait, csak az Egyesületnek adni másolatkészítés céljából – vagy ha nincs rá igény, akkor csak egyszerűen katalogizáljuk. Remélem, nem társul be majd az illegális „műkincsmentő” bandákhoz…
.
- Nem – mosolyodott el a festő. – Itt tartom a négy fal között, magamnak. Vége a közösség szolgálatának. Azt mondják, a reprókamrák atomról atomra lemásolják a tárgyat és így a Holdfény-zuhatagból sem 241 másolat, hanem 241 eredeti készül majd…Mi is különböztetné meg őket egymástól és az eredetitől… ettől? – intett a festőállványon álló, szinte kész akvarell felé.
.
- Pontosan! – lelkesedett az ügynök – Ezért nem értjük felzúdulását a rendszer ellen, amely évtizedek óta működik és amely átváltoztatta a művészetet egy közjóvá…és amelynek Ön is hódolt, amelyet természetesnek tartott. Most, miután már megszedte magát ennek köszönhetően pénzzel, elítélheti a rendszert, ugye?
.
- Hm – mosolyodott el atyaian Bedford – miért tegyek pont én másképpen? – A falra akasztott Napraforgóra pillantott. – Szegény Van Gogh… meg a többiek… ha tudták volna.
.
- Örvendtek volna! Megfizethetetlen értékű alkotások jutnak most el sok-sok otthonba. Nem másolatok – eredetik! Sokszáz eredeti – hiszen egyetlen atom sem tér el az eredetitől… az igazitól. Látja, rákényszerít, hogy ilyen elavult szavakat használjak… Miért ilyen szőrszálhasogató? A művészi érték nem csökken – a Napraforgó pont olyan zseniális, ha ezer darab is van belőle… Na persze, nem melengeti a máját az érzés, hogy csak Önnek van meg… vagy hogy Öné az „igazi” eredeti – ezért is semmisítünk meg minden „igazit”. Az igazi Napraforgó is csak egy adatállomány a számítógépünkben. Ez mondjuk épületekre nem érvényes, de szobrokra már igen. Miért viszonyul így a kérdéshez? Hiszen Ön is – mint mindenki – telerakta a lakását reprókkal… maga a villa is építészeti műremekek mozaikszerű együttese.
.
- Oké, oké… Úgysem győz meg. Ez a Holdfény-akármi két hét múlva kész. Jöhetnek, elvihetik, masináikkal atomi szintig felderíthetik szerkezetét, tárolhatják számítógépes múzeumuk memóriájában, elkészíthetik a 241 másolatot… pardon, eredetit… aztán, ha még van igény rá, többet is… megsemmisítik az „igazit”, vagy ezt – mutatott ismét a vászonra - , és kapok én is egy másolat-eredetit, meg a nekem járó összeget. De ezután Alan Bedford, a menő, a zseniális festő megszűnik létezni! S ha valaki még akar tőlem festményt, akkor be kell törnie a villába. Tiszta?
.
- Az – állapította meg az ügynök. – Szóval nem győztem meg… ez amolyan fallal való ütközés volt. Hát… az Egyesület szomorkodni fog… az egoizmusa ki tudja hány embert foszt meg az alkotásai élvezetétől. Adatbankunk eddig harminc festményének repróadatait tartalmazza, és állandóan érkeznek a megrendelések. Igazán sajnálom… - Valósággal kirohant a műteremből; bevágta a villa ajtaját maga mögött. Mire a festő odaért, a kocsi már el is száguldott. Bedford megvonta a vállát és visszatért a műterembe – be kell fejeznie a festményt… az egyik eredetit.