TESZERAKT SCI-FI KLUB

 

A sci-fi növényvilága
1992 II.

Képzeljük el, hogy egy űrbázison vagyunk eligazításon. (Világoszöld és narancssárga kezeslábasok, életfenntartó berendezés háton, sisakok ölben). Egy bolygót kell felderíteni, emberrel mert az automatika tehetetlen az erős ionoszféra miatt.
Máskülönben bizonzos
veszélyekkel jár az automatika által, emberi beavatkozás nélküli világok felderítése :pl. lehetnek hatalmas városok üresen, mellettük hatalmas művelt teraszok. Lakatlan a bolygó? Dehogy.
Ennek a bolygónak intelligens lényei az itt kikelt növények placentáiból jönnek elő, 3 éves ciklusban.
Vagy egy másik példa,az intelligens erdő esete, amikor az automatikát körbe vette (mechanikus gyökerek támadása után), radioaktív anyaggal, melyet a föld mélyéről bányászott ki a gyökereivel. A sugárzás tönkretette az elektronikát.
De tekintsük át röviden milyen növényekre számithatunk, az eddigi más bolygók feltárásából begyüjtött tapasztalatok alapján.

Veszélyes nővények :

“Vadászrepkény”- két szögletes, csonthéjas álkapcson, hosszú fogak és az ember derekánál vastagabb húsos szár. A valódi száj valahol a talaj közelben van

“A csali” – mentálisan vagy fizikai emberi alakok (nők), melyek közelbe csalogatják  áldozataikat, majd felfalják.

“Tűzkehely” – fél tucat cseresznye nagyságú piros virág. A megtermékenyített virágok egymáshoz tapadtak, többszögletű kelyheket alkotnak melyek átlátszók lesznek. Az urna végül kemény mint az üveg és koncentrálja a Nap fényét mint egy lencse : tűzzel támad.

“Halászok” – fához kötött farkok. A talaj fölött apró levelekből egy védő gallér. A tönkről indák lógnak le, az ovoid tetején vékony éles levelek, mint valami kések : ezeket hajítja el a fa.

“Tapadó hínár” – félig parazita vízinövény. Üregekben él, fűrészfogú csápjaival kiszívja a fák nedveit, de tapogatói felső felével is tud táplálkozni.

“Lőporfa” – gyökerek melyek faszént, ként és kálium-nitrátot választanak ki, melyet az ágon levő magok héjaiban tárolják. Innen bombáznak velük.

“Gyilkos fűz” – homok és kavics alá bújva él. Gyökerei acélosan mozgékony csápokká fejlődtek.

“Zöldhólyag” – embernél is magasabb gömb, mely mimetizmussal utánozza a bozóttós képét, aztán bezárul az áldozata körül.

“Csapdavető tölgy” – ágait ketrecé fejlesztette ki, mely leereszkedve élő állatokat zsákmányol, ezek ürülékével táplálja gyökereit, majd a bomló hulláikkal.

“Bélszilfa” – vízszintes életmódot folytat, gyökereit visszafejlesztette. Kidőlt fának tűnik, belül üreges. Ágai és levelei különváltak : leveles szimbióta. Ha belemászik valami, az oldalak becsukódnak, majd megindul az emésztés. Az egész egy nagy gyomor.

“Kaktusz” – kilövi tűskéit.

“Tengeri hínár” – bőrszerű csapkodó fonalak, melyen hólyagszerű kitüremkedések vannak amiből sötét, jódhoz hasonlító folyadék váladzik.

Furcsa növények :

“Vándorló mező” – guruló zöld gömb. Embernyi magasságú, húsos érdes felület. Kinyílva a talajon fekszik. Amikor a gyanútlan állat belelép, mintha valami fekete szárnyák csapnának fel, magukba zárva az áldozatot. Csak a betegekre és az öregekre veszélyes. Gyógyító anyagokat tartalmaz.

“Nagyapa” – tavirózsa leveléhez hasonlít, közepéből zöldes-szürke, 3 m. magas, ananász szerű valami nő ki. Szarutáblák borították, mint a gyíkok hátát. A kúpból, és az egész felületéből, zöld huzalokra emlékeztető, hosszú, tekervényes, levételen indák nyúltak ki. Víz alatt, a kígyóra emlékeztető csápok mozgatják a levelet. Az indák lefogják az áldozatot, belőlük méreg szivárog ki. A kúp oldalai, végig futó hasítékok, ez a növény szája. A kúp tetején bíborszínű, féregforma nyúlványok lassú kígyózása, a bogarak szemében csábító táplálék.

Biotechnológia :

“Lopótök” – növesztet házak

”Tűznövények” – szárukról napvirágok csüngnek, melyeket fehéren izzó gázok nyaldosnák körül.

“Fúziós virág” – termés mely kívül-belül ellenáll a legerősebb hőhatásoknak is. Tüskés gyűrű öleli körül a középső részét. A kis tüskék töltve vannak, és beletüzelnek a növény közepében. Éghető gázokat szív magába és robbanással emészti őket.

Nővények vagy állatók? :

“Gyökérmadár” – kétszárnyú, több száz méter hosszú, magra hasonlító szárnyak, melyeket nem tudd összezárni. Vitorlázó. Érzékeny, rostokkal borított test, nyelve erszénybe, a szívócső leér a talajra.

“Traverzika” – a pók hatalmas növényi alteregója. Testét rostos szőrzet borítja. Szálakat bocsát ki, így utazik az űrben.

“Tengeri squirt” – sziklára tapad, tengervizet szűröget (plankton), de van benne klorofil is a fotoszintézishez. Bőre celulozból “készült”. Nemcsak vörös, hanem zöld, narancs és sárga színű  vértesteket is tartalmaz. Az oxigén megkötésére nem vasat vagy rezet, hanem vanádiumot használ, ami nagyon ritka fém, csak tömegspektrométerrel lehet kimutatni a tenger vizében.
 A poén az, hogy nem egy kitalált nővényről van szó, hanem egy reális Földi élőlényről !!!!!!!!