TESZERAKT SCI-FI KLUB

 

A pók, a képzelet és a mindennapi világban
1992 VIII.5

„A hely úgy nézett ki, mintha valami őrült buli játszódott volna le itt. Mindenfelé olyasmik lógtak, amiket először szerpentinszalagoknak néztem. Csak nem szélesek és laposak voltak, inkább nagyon vékony kábelekre hasonlítottak (…)
-
Pókhálók – feleltem a ki nem mondott kérdésre. (…)
-
Kifelé! – ordítottam rá Mike-ra és Dan Millerre.
Valami kitekeredett a ködből. Lehetetlen volt látni a fehér  háttér előtt, de hallottam. Úgy hangzott, mint egy bölénykorbács, amikor félerővel megcsördítik. És akkor már láttam is, mikor Buddy Eagleton combja köré tekeredett. Buddy felüvöltött, s megragadta az első, keze ügyébe eső tárgyat, ami éppen a telefon volt. A készülék lezuhant, amíg a zsinórja engedte, aztán ide-oda lengett.
-Ó, Jézusom, ez fáj ! – ordította Buddy.
Ollie utánakapott, és láttam , mi történik Ugyanebben a pillanatban megértettem, miért hiányzik a férfi feje a küszöbön. A vékony fehér kábel, mely ezustzsinórként tekeredett Buddy lába köré, befelé hatolt a húsába. Farmerjának csinosan levágott szára már a bokájára csúszott. Pontos, körkörös bevágás kezdett piroslani a combján, ahogy a drót mélyebbre hatolt. (…) A levegő hirtelen tele lett azokkal a bágyadt ostorcsattanásokkal, és a vékony fehér kábelek körbe vettek minket. Ugyanazzal a maró anyaggal voltak bevonva. Kettőt kikerültem, inkább szerencsével, mint ügyességgel. Egyik lábam előtt landolt, hallottam a felbugyborékoló padlót. (…) Egy pók jött elő a ködből mögöttünk. Egy nagyobbfajta kutya méretű. Fekete volt, sárga szegéllyel. Szeme pirosas-bíborszínű, mint a gránátalmáé. Szorgosan igyekezett felénk valami tizenkét vagy tizennégy ízelt lábán – nem rendes földi pók volt horrorméretre felfújva, valami teljesen más volt, talán egyáltalán nem is pók”(Idézet Stephen King – A Kőd című novellájából.)
Gyakran tapasztaljuk a pókok ellen irányult gyűlöletet. A kígyókkal szembeni ellenszenvre találhatunk esetleg vallásos, vagy majom ősűnktől származó indokot, de mi a magyarázata, hogy sokan irtóznak ettől az igen is hasznos rovartól ?
„Aminek több mint hat lába van, az már nem tisztességes” – hallhatjuk néha válaszként erre a kérdésre.
Kétségtelen, hogy az állatvilágban csak a több mint 1400 pókfaj rendelkezik nyolc lábbal és nyolc… szemmel. A lábak száma mindenkinek feltűnik, de vajon hányan gondolkodtak el azon, hogy miképp működnek azok a hosszú és vékony lábak, melyeken semmiféle izom sincs?
Hogyan sikerül „térdből” begörbítenie egy póknak a lábait, izmok hiányában ?
A válasz meglepő : egy hidraulikus emelő szerkezetről van szó, melynek folyadékát a rovar vére képezi. Az üreges lábakban pumpált vérnek a nyomását növelve, az kinyúlik és ereje megtízszeresedik. Így magyarázható meg egyes ugrópókok eredménye is, melyek 10 cm. Magasra szökdicsélnek, bár testük nem nagyobb egy centinél. Egy ilyen ugrással, a póknak akár egy fél atmoszférával is meg kell növelnie hírtelen a vérnyomását. !
Megérthetnénk a pókocskák iránti ellenszenvet, ha a trópusokon, vagy dél-Amerikában tapasztalnánk. Ott élnek ugyanis az óriás termetű madárpókok. A nevüket onnan kapták, hogy néha kis madarakat vagy fiókákat is elkapnak és elfogyasztanak, de ezek elég ritka esetek. Valójában  étlapjukon főképp rovarok és apróbb rágcsálók szerepelnek.
Érdekes , hogy nyálkás testű állatokat, férgeket, csigákat még akkor sem fogyasztanak, ha előtte hosszú ideig éheztek, bár fiatal, arasznyi kígyókat megesznek.
Viszont még ezek, a nagy termetű pókok közül is, csak nagyon kevés veszélyes az emberre.
A híres „fekete – özvegy” mérge is, csak ritkán okoz halált, mert túl kicsi az adag melyet csáprágójának karmával áttud vinni.
A találkozás ezekkel a gyönyörű, színpompás szőrzetű pókokkal igen ritka, mert a maguk által készített lyukakba élnek, melyek falát fonalszövedékükkel tapétáznak be.
Ha egy madárpókot váratlan támadás ér, a hátsó lábaival ledörzsöli potroháról a finom szőröket, és azok a levegőbe lebegve, mintegy felhőt képeznek körülötte. Ezek a szőrök érzékenyebb bőrre jutva, csípő, kaparó fájdalmat okoznak, mert a szálacskák horgos vége befúródik a bőrbe.
Mindezek ellenére, a madárpókoknak is vannak barátai. Egy maszlina színű békácska, a kígyó támadása elől, gyorsan egy Tarantula nevű madárpók mögé húzódik. A kígyó pedig meghátrál a tenyérnél is nagyobb pók elől. A pók megvédi a békát ellenségeitől, amaz pedig gondoskodik a hangyák irtásáról melyek a pók tojásait lakmározzák.
Nálunk nem élnek óriási pókok, mi csak a két tüdős (legyezőtracheás) pókokat ismerjük közelről.
Lehetséges, hogy a pókok iránti ellenszenvünk a lakásainkat csúfító pókhálóknak köszönhető.
Kétségtelen bosszantó dolog, de ne feledjük, hogy részben mi is hozzájárulunk a házi zúgpók hálóinak szaporítására, annyi port verve fel, hogy az rárakodva a hálóra még a vak légy is látja.
Olykor a mosdóban, fürdőkádban is találkozunk a zúgpókkal. Éjszakai véndór, a szomjúságot kevésbé bírja mint az éhezést.
Ellentétben a közismert keresztes pókkal, a házi zugpók látószervével érzékeli az áldozatát. Látása persze nem hasonlatos a mi látásunkhoz. Inkább a körvonalak, fény-árnyék hatások tájékoztatják. Ezért be is csaphatók : egy légy nagyságú papírgalacsinra is rárohannak.
Ha az áldozat valódi, gyors mozdulattal átharapják, mire az a méreg hatására egyre gyengül, míg elpusztul. Ekkor a pók belepumpálja emésztőnedveit melyek feloldják a rovar belsejét. A pókok garatja hatalmas szívógyomorrá tágult, melyhez számos vakbél csatlakozik. A folyékonnyá vált táplálékot szívóizmok szivattyúzzák be, míg a vakbelek meg nem telnek.
A köztudatba bekerült szabályos pókháló forma főleg a keresztes pók néven ismert rovar alkotása.
A sugár alakban kihúzott merevítő kűlőkre spirális alakban kerül fel a ragacsos cseppekkel borított pókfonal.
Maga a pókfonal egy csodálatos dolog. Rendezetlen aminosavláncok kötegeiből és rendezett kristályokból épül fel, vagyis egyfajta kompozít-anyagnak tekinthető. Az idők során a kerek hálót szövő pókok, köztük pl. a koronás keresztes pók nem kis találékonysággal finom mívű, de korlátozott képességű építőanyagukat, a száraz selymet csodás energiaelnyelő anyaggá alakították át. Ha egy bizonyos, a korai kréta korból származó kövület valóban egy kerek hálót szövő pók maradványa, amit azt a szakértők állítják, akkor a kerek hálót szövő pókok már több mint 180 millió éve csiszolják különleges képességeiket. A koronás keresztes pók fogófonalat vizes bevonat burkolja. A cseppecskékben uralkodó felületi feszültség összegombolyítja a rostokat, így egyfajta csévélőrendszer alakul ki. A hálóba ütköző rovar nyilván megfeszíti a hálót. Kezdetben a cseppekben összegombolyított fonal kezd letekeredni, elnyelve a rovar mozgási energiáját, majd amikor a háló kifeszült, hirtelen megmerevedik. A kinyúlt háló kezd ismét eredeti állapotába visszakerülni a cseppekben a fonal ismét összegombolyítva kifeszíti a hálót.
Érdekes az, hogy ha egy pókot bizonyos vegyszerrel (pl. szkizofrének vérével, vagy izzadság cseppjével) kezelik, akkor aberáns pókhálókat szőnek, ezek mintázata mindig jellemző az adott vegyszerre.
A háló valósággal „beszél” a pókhoz. Hiába rázza a szél a hálót, apók nyugodtan ül a helyén, de ha a rezgőháló 2000 Hz-el kezd vibrálni (egy légy szárnycsapásainak száma), azonnal támad. Ellenben, ha egy keresztes pókot az asztalon szembesítünk egy léggyel, akkor a pók elszalad, mert nem tudja felmérni mivel találta szembe magát.
A hálószövő pók hímjei a hálót használják fel udvarlásra. A hím pók rendkívül ügyel arra, nehogy a nőstény közelébe kerüljön, ugyanis az felfalná. Ezért, kellő távolságból, rendszerint a háló egyik távoli sarkából várja a dolgok kimenetelét, és közben „udvarol”, azaz gyengéden simogatja, rezegteti a hálót, ezzel jelezve, hogy a közelbe tartózkodik. Ezt kitartóan mindaddig ismétli, amíg a nőstény egy erőteljes pendítéssel hallgatást nem parancsol. Egy kis idő múltán a gavallér újra jelentkezik. Olykor elfogy a türelme, és keményen megrántja a hálót, majd fonalat húzva menekül, mert a nőstény hatalmas ugrásokkal közeledik.
A gömbpókok nem repülő rovarokat vadásznak, mint a többi közismert pókhálót készítő faj. Ők inkább a fűszálak közé egy vízszintes hálót húznak ki, amelyről ragacsos szálak lógnak le. A gyanútlan bogárat, ha egy ilyen szálhoz ér, a gömbpók hirtelen a levegőbe húzza és megbénítja. A háló más meglepő dolgokra is használható. Például a búvárpók kis, tömött, harang alakú hálót készít. Azt vízinövények közé függeszti fel és levegővel tölti meg. Ily módon potrohát ebben a harangban tartva lélegzik, miközben víz alatti állatkákra vadászik.
Egyes pókfajok egy hosszú fonalat eresztenek ki, melyet a meleg levegő szárnyra kapva légballonként felemel, és vele együtt elszállítja a pókot, akár több száz kilométeres távolságra is.
Egy madagaszkári pókfaj, megközelítve áldozatát, kis távolságról egy pókháló-fonal gomolyagot dob rá és gúzsba köti.
Nem minden pók sző hálót. A farkas pókok fürge ragadozók, és a talajon kóborolva lerohanással zsákmányolják áldozataikat. A háló náluk csak arra jó, hogy bele szőjék petegubójukat, melyet a nőstény magával hordoz.
Ismeretes egy Roridula nevű növény mely ragacsos cseppeket termel levelein, és amelyek erősen bűzlenek. A szag odavonzza a legyeket, melyek aztán odaragadnak. A növény nem hűsevő, ő csupán terített asztalt kínál a farkas pókoknak, melyek egyik növényről a másikra mászva biztosítják a beporzást.
Nem mind tejföl a pókok élete sem. A kaparódarázs levegőből vadássza a pókokat, melyeket az idegdúcba adott szúrással bénít meg, majd egy föld alatti üregbe szállítja. A pók élő húskonzervként szolgál a ráhelyezet petének.Brrr.