TESZERAKT SCI-FI KLUB

 

Sci-fi a zenében - Tóth Levente
1991 XII.26
Sci-fi a zenében II.
 1992 VII.22
Sci-fi a zenében *
1997 VI.20
A mélyûr zenében
1998 VIII.28

Egy kis kitérõvel kezdenénk kalandozásunkat a hangok világában. Képzeljük el, hogy adva van egy zenekar (szokványos hangszerekkel) és egy zeneszerzõ, aki a rendelkezésére álló hangszerek hangzásait, kifejezésbeli sajátosságait figyelembe véve, megír egy zenemûvet. Ez a zeneszerzõ tehetségétõl, a dallamtól, a megvalósított hangzástól függõen többé-kevésbé ki fog fejezni bizonyos érzelmeket, hangulatot. Mi történik azonban, ha a zeneszerzõt kisegítjük, lerombolva a klasszikus hangszerek hangzásbeli korlátait?… rendelkezésére bocsátva végtelen sok hangszínt, hangzást? Itt egy szintetizátorra gondolunk.
Az elsõ valamirevaló masinát Robert Moog mérnök készítette el a ‘60-as években. Abból az elgondolásból indult ki, hogy egy hangszer adta hangnak vannak bizonyos jellemzõi (felfutási, lecsengési idõ, burkológörbe, amely több rezgés összegzése ad meg, stb.), amelyek megkülönböztetik õt egy másik hangtól. Ha ezeket a jellemzõket elektronikusan, megfelelõ generátorok és jelfeldolgozó áramkörök segítségével elõ tudjuk állítani, akkor nem csak a létezõ hangszerek hangjait tudjuk utánozni, hanem olyan soha nem hallott hangzásokat állíthatunk elõ, amelyeket nem találunk meg a természetben.Az elsõ hangszer amely a szintetizátor által képvisel eszmét hivatott megvalosítani, az az orgona volt. Tudjuk, hogy a hang magasságát rezgésszámával (frekvenciájával) jellemezhetjük : magasabb hangoknak nagyobb frekvencia felel meg. Két hang magasságának megitélésére frekvenciájuk arányét használjuk fel. Azokat a hangokat, amelyeknek a frekvenciái úgy aránylanak egymáshoz, mint kettõ az egyhez, hasonlóknak érezzük, és azt mondjuk, hogy egy oktávnyi távolságra vannak egymástól

f----------------------2f--------------------4f-------------------8f

/-----oktáv-----------/--------öktáv--------/-------oktáv---------/

A Vitruvius-i orgonák négy sípsoruak voltak, minden sorban 13 síppal, így minden sora majdnem két oktáv terjedelmû. Az orgona négy sípsora azonban független egymástól : az egyik sípsor magasabb skálát szólaltat meg, a másik mélyebbet, azaz mind a négynek más a hangfekvése, más a hangmagassága. A XVI-ik századig ezen a határon nem tudtak túllépni. A határt az szabta meg, hogy az orgona összes sípját azonos böségmérettel (átmérõvel) készítették. Vagyis a legkisseb síp (ez magas hangot ad) ugyanolyan átmérõjû volt, mint a legnagyobb (a legmélyebb hangú). Ezen azért nem tudtak változtatni addig, mert csak így tudták kiszámítani elõre, hogy milyen hosszúságú sípra lesz szükség a skála különféle hangjainak megszollalásához, hiszen nem ismerték azokat az összefüggéseket, amelyek a sípok hangmagassága és átmérõje között vannak. Amikor ezekre a szabályokra rájöttek, a kisebb sípok átmérõjét szûkebre vehették, mint a nagy sípokét, így a skála hangterjedelmet már négy oktávig bõvíthették.Újabb találmány volt a skála belsõ bõvítése, ami ugyan nem növelte az orgona hangterjedelmét, viszont a hangok illetõleg a sípok számát igen. Az eredetileg nyolchangú skála hangjai közé ugyanis újabbakat iktattak. Hogy az orgona hangja erõsebb legyen, növelték az azonos hangú sípok számát. A két sípsorról hamar eljutnak a nyolc-tíz sípsorig, amik "blokk"-ba tömörülnek. Igy egy bilentyû lenyomásával nyolc-tíz síp szóllalt meg azonos hangmagasságon. Ezt követte aztán a blokkok valamilyen módón való megosztása, annak érdekében, hogy ne minden sípsor szóljon, hanem az orgonista tetszésze szerint, több vagy kevesebb sípsoron játszhatsson. Több mint egy fél évszázad telt el amig rájöttek, hogy mikép lehett a sípsorokat külön-külön is megszollaltatni, úgy mintha mindegyik egy külön kis orgona volna. Ezzel a blokkot felbontották önnálló sípsorokra, regiszterekre.Aztán még további évszézadok teltek el, míg arra is gondoltak, hogy az orgona sípsoraival különbözõ hanszíneket csaljanak elõ. Ahogy más hangszereknek (például a hegedûnek, a zongorának, a fuvolának) egyféle hangszínük van, az orgona is mindig ugyanazt a hangszínt adta. Ám a sípsorok önállóvá válásá önként kínálta, hogy a sípsorok egymástól ne csak hangerõben, hanem hangszínben is különbözzenek A tapasztalat rávezzette az építõket, hogy a vastagabb sípok hangszíne a fuvoláéhoz közeledik, míg a viszonylag szûk sípoké a vonos hangszerek hangszínéhez hasonlít.Ezen tovább már csak az elektroniku organa mejelenésével lehetett lépni.
Megjelenésével a szintetizátor új kifejezõeszközé vált. Az elején – még napjainkban is – ellenezték, ugyanazt a logikát követve, mely szerint a gõzmozdony elriasztja a teheneket. Embertelennek tartották, de lefelejtettek egy lényeges dolgot : a szintetizátor is csak hangszer, és az ember írja a zenét, tõle függ, hogyan és mire használja ezt. A sci-fi rögtön felkarolta az új hangszert, hiszen filmekben nem létezõ világok elevenednek meg, nem létezõ hangokkal – ezeket a hangokat kellett valamilyen módon elõállítani. A szintetizátor könnyüzenei, pop, rock, jazz elõadók/együttesek is felhasználták, de kialakult egy új zenei irányzat is : az elektronikus zene. Nevezték, nevezik ezt progresszív zenének, space rocknak, ûrzenének, stb., pontosan a szintetizátorokkal megvalósított új hangzásvilágra célozva. De az új hangszert használják egészen földi emberi célokra is : a hangterápiában, felhasználva a hangok, különbözõ hangzásstruktúrák orvosilag bizonyított gyógyító hatását (ezen a téren a német Klaus Schulze a nagymester), egyes zenészek szimfonikus darabok feldolgozásait készítik el (megtartva az eredeti, klasszikus hangzást, ahogyan Walter Carlos teszi, vagy kihasználva a szintetizátor adta új lehetőségeket kibövíttik azt, itt a japán Isao Tomita nevét kell említenünk). Két alapvetõ alkotásmod alakult ki az elektronikus zenében : a programozás, így a számítógépek alkalmazása – ez szárazabb, embertelenebb, amolyan gépzenét produkál, mint Kraftwerk együttes esetében (õk a jövõ század zenéjét játsszák, ahol robotok táncolnak és játszanak a hangszereken) -, vagy a közvetlen alkotásmód, amely esetében a lemez elkészítésénél a zenész minden szólamot õ maga ad elõ, kiiktatva a programozást – ez mondanunk se kell sokkal emberibb, kifejezõbb zenéhez vezet – persze függ a zenésztõl. Ebben a stílusban Vangelis az utánozhatatlan.
És most , villámgyorsan egy pár szót az ezután elhangzó zenedarabok szerzõirõl.

ISAO TOMITA – japán zenész, a Yamaha konszern szintetizátorokat tervezõ mérnöke, aki mellesleg konzervatóriumi tanulmányokkal is rendelkezik. A kritikusok egyöntetûen õt tartják a legjobb szimfonikus feldolgozások készítõjének, aki az elektronikus hangszerek hatásait úgy ötvözi a klasszikus zenével, hogy megtárja az eredeti zenedarab hangulatát. Filmzenéket is dolgozott fel – hol humoros, hol komolyabb hangvételben.

VANGELIS – görög származású, Párizsban majd Londonban alkot, õt tekintik az elektronikus zene nagymesterének. A zongora klasszikus hangzását ötvözi az elektronikus hangszerekkel ; írt/ír bluest, jazzt, space rockot, kínai zenét, a középkort idézõ, vallásos ihletésû korálszinfonikus darabokat, zongorára írt szvitet és sok-sok filmzenét (a Tûzszekerek c. film zenéjéért Oscar díjat kapott). Zenéje dallamos, egyszerû motívumok sziporkázó variációira épül.

J.M.JARRE – francia zenész, egy híres filmzene alkotó Maurice Jarr fia. 1976-ban adja ki elsõ lemezét, az Oxygene-t, amely a space rock egyik klasszikus méretû alkotásává vált. Elõszeretettel  használ programozást, de sikerül megtartania a zene emberi arcát. Különös, sziporkázó, fantáziadús hanghatásaival vívta ki az elismerést.JEFF WAYNE – angol zenész, poliinstrumentalista.

A elhangzott számok, a hely hiány miatt csak egy része, a megfelelõ zeneszám mellett található hangszoró ikonra klikkelve lejátszható.

Kellemes szórakozást !

Sci-fi a zenében - Tóth Levente
1991 XII.26

Levente a Bolyai Farkas líceumban tanult, majd Kolozsváron elvégezte az alkalmazott elektronika szakot (1995). Londonban doktorált mesterséges intelligencia (számítógépes tárgyfelismerés) témában. Jelenleg a Nokia angliai kutató-fejlesztõ központjában dolgozik projektvezetõként, következõ generációs mobil videótechnológia kifejlesztésén.
Hobbija a zene és a fotózás, honlapján:
http://www.levente-zone.co.uk/
mindkettõben elért eredményeivel szembesülhetünk.
Levente azt mondja: a honlap még építés alatt.Elhisszük neki, hiszen nagyjából ugyanez a helyzet az életünkkel is.

1) Csillagok háborúja – az eredeti szimfonikus szvit szerzője John Williams, a fő témát dolgozta fel humoros hangvitelben Tomita (Kozmos)

2) 2010 Űrodisszeia – a fő témát Richard Strauss „Also spracht Zarathustra” c.fantáziájának  feldolgozása. Ezt Tomita Space fantasy c. darabjának kezdőmotívumaként használta fel.(Kozmos)

3) III típusú találkozások – az emberekkel társalgó UFO pillanatát ragadta meg Tomita, feldolgozva a film központi témáját is.

4) Blade Runner – „Szárnyas fejvadász”, 1984, Philip K. Dick novellájából készült film zárótémája, Vangelis szerzeménye.

 

5) Világok harca – Wells regényéből inspirált űr-rockopera, szerző : Jeff Wayne, közreműködik Richárd Burton (narrátor), a londoni Royal Philharmonic Orchestra és sokan mások.

(Mellékelem az ellhangzó reszlet fordítását)

6) Oxygene – egy idegen világot idéz, szokatlan, idegen hangjával (Jarre)

7) Solaris – Ives, Bach motívumok feldolgozásából összeállított kompozíció (Tomita), a Lem „ Solaris” c. regénye gondolkozó tengerét idézi, amely behatolva az emberek elméjében, ott dallamfoszlányokra talál. (Kozmos)

8) Utazás a világegyetemben – Carl Sagan sorozatának zenéje, amelyben Vangelis a hazatérő űrhajós érzelmeit fejezi ki.

Sci-fi a zenében II.

  1992 VII.22

1)     Tomita : Kozmos – Star Wars
(Csillagok háborúja)

2)     Vangelis : Albedo 0.39 – Alpha

3)     Vangelis : Heaven & Hell – Powers 3 movm.

4)     Jeff Wayne : The war of the worlds + fordítás

5)     JM. Jarre : Randez-Vous – Part 2

 

6)     KITARO: Tenku – Aura

7)     Vangelis : Blade Runner -
Blade Runner End Titles (Szárnyas fejvadász)

8)     Enya : The Celts – Aldebaran

9)     Tomita : Planets – Mars

10) JM. Jarre : Randez-Vous – Part 4

11) Vangelis : Chariots of fire - Chariots of fire

Sci-fi a zenében *

1997 VI.20

1)     Tomita : Kozmos – Star Wars

2)     John Williams : Star Wars –
The Empire strikes back (A Birodalmi induló)

 

3)     JM. Jarre : Oxygen – Part 1

4)     Christopher Franke : Babilon 5 - Chrysalis

5)     Vangelis : Albedo 0.39 – Alpha

6)     Jeff Wayne : The war of the worlds

 

7)     Enya : The Celts – Aldebaran

8)     Vangelis : Blade Runner -
Blade Runner End Titles

9)     The X files

A mélyűr zenében

1998 VIII.28

1)     Tomita : Kozmos – Star Wars


2)     MIKE OLDFIELD : The song of distant Earth – In the beginning

3)     Mike Oldfield : Discovery – Saved by a bell

4)     TANGERINE DREAM : Stratosfear – Stratosfear

5)     Vangelis : Direct – Intergalactic station

6)     Kiatro : Tenku – Mesage from the cosmos

7)     JM Jarre : Oxygen

8)     Vangelis : Blade Runner –
Blade Runner End Titles

9)     Enya : The celts – Aldebaran

10) Vangelis : Direct – The motion of stars

 

11) Vangelis : Albedo 0.39 - Alpha

12)  

Vangelis : Albedo 0.39

13) John Williams - Star Wars (És ha esetleg nem ismernétek az ihletés forrását: