TESZERAKT SCI-FI KLUB

 


Számítógépjátékok a sci-fi-be
1992 V.8
Számítógépjátékok a sci-fi-be *
1997 VII.4

(Ezt az előadást annak idején egy akkoriban menő Commodore 64-es személyi számitógép segitségével mutattuk be. Az itt látható jatékok egy része az akkor készült bemutató felvétele)

 

A játékoknak és a számítógépeknek is, külön-külön történetük van, amelyekről könyvtárnyi könyveket írtak.Kezdetben, a két világ találkozásánál, a számítógépek csupán a meglevő játékoknak szolgált új, képernyőnyi játéktáblát. Ezt követte aztán a gép ellenfeléé való léptetése, majd megjelentek a kimondottan számítógépékre készült játékok is.


Az elsõ számítógép játékok a szaknyelven "mászkálosnak" nevezett típushoz tartoztak, talán ezeknek az utoda a Dune I. és a hansonló típusú mai számítógépjátékok.

 


Számomra viszont a stratégiai játékok a legvonzobbak, az okyanok mint Dune II,Starcraft, Red Alert vagy a legujabb típusú C&C Generals,Warhammer,stb., ami látvány szempontjából is elter egy jó kicsit az elõzöktõl.

 


 

A tudományos-fantasztikus irodalom megpróbálja előrelátni a számítógép-játékok jövőjét, és főleg ezek következményeit.
Véleményem szerint, a számítógép-játékok elképzelhető végső fokát, már 1961-ben, Stanislaw Lem a Summa technologiae tanulmánykötetében írta le, találóan a Fantomológia címet adva neki.
Lem itt arról elmélkedik, hogy mi történne ha érzékszerveinktől érkező impulzusokat egy, megfelelően programozott számítógéptől származó jelekkel helyesítenénk. Sikerülne, talán, a megfelelő modellezéssel, teljesen illuzórikus világot megalkotni, melybe az érzékszerveinkkel reszt vennénk (ezt ma, virtuális valóságnak hívjuk).Ez lenne a tökéletes játék melyben aktív résztvevőként szerepelnénk egy gép keltett világban, de ahol mégse érhetne reális fizikai károsodás.
Ennek ellenére, Ben Bova a Géppárbaj című novellájában az ehhez hasonló elven készített szerkezetből, mégis halót vagy sokkos állapotban szedik ki egy diktátort képviselő tiszt ellenfeleit. Kiderül aztán, hogy az illető tiszt telepatikus úton kapcsolatba lép még öt társával, és a gép azokat is megtestesíti a virtuális világban, így ezek könyörtelenül elbánnak a kiszolgáltatott játékbeli ellenfelükkel.
Annyira tökéletes lehet ez a fantomvilág, hogy semmiben sem tudnánk megkülönböztetni a valóságtól. A sci-fi szerzők egyöntetűen azon a véleményen vannak, hogy egy ilyen gép elkészítése az emberiség hanyatlását jelentené, mert mindenki ebbe az álomvilágba menekülne.
Meglehet, hogy a sci-fi cyberpunk irányzata innen nőtte ki magát, de az erre jellemző cybertér, egy olyan virtuális valóság, mely a számítógépi softwarét testesíti meg. Nem függ az embertől, nincs beprogramozva, hanem egyszerűen csak létezik, a számítógéprendszer következtében.
A sci-fi rámutat arra is, hogy a számítógép-játékok gyakran bizonyulhatnak valódi űrhajók tökéletes vezérpultjainak másává, segítségükkel végezve el a rátermett valódi űrhajókhoz szükséges legénység kiválasztását (Alan Dean Foster - Az utolsó csillagharcos), esetleg nem is közlik velük a valóságot így félelmetes ellenfeleknek bizonyulnak. A játékszenvedélytől fűtve, meglepően merész akciókat visznek véghez. J.T. Chipendale A Nagy Világ Regatta című remekmű regényében, a Földet támadó túlerőben levő ellenség menekülni próbál a heves védők elől, de a gyerekek, akik egy számítógép-játék bajnokságnak tartják az egészet, látva úgymond csekély pontszámaikat, a visszavonuló ellenséges flotta űrcirkálóinak sűrűjébe vetik magukat.
Orson Scot Card, a Hugo és Nebula díjas Végjáték című regényében, Ender Wigin nevű kisfiú nem riad meg a harci szimulátoron megjelenő óriási túlerőtől, és elpusztítja a célbolygót, csak utólag értesül, hogy ezzel valójában a hangyok civilizációját is megsemmisítette.
A számítógép-játékaink egyik közös vonása, abból áll, hogy az idegen űrhajók és szörnyecskék tömegének elpusztítását tűzi ki célul, melyre folytonosan tüzelni kell az összes kezünk ügyében található fegyverből.

 


Ennek a beidegződésnek lesz áldozata, Adam Szyndwiec -  A játék című elbeszélés főhőse, aki egy földalatti rakéta elhárító támaszpont tisztje. Amikor a képernyőjén az orosz rakéták helyett valami idegen űrhajó jelenik meg, ő számítógép-játéknak tartja és gondolkodás nélkül, a feltételezett szabályok szerint tűzet nyit. Az ellenség visszavonulása után derül csak ki, hogy valójában egy idegen civilizáció békés kapcsolat felvevésére reagált barbár módon, így taszítva az emberiséget egy nem kívánt háborúba.
Lehet mindez csak valami fantazmagóriának tűnik, aminek semmi köze a valósághoz.
1983-ban készült el, John Battham rendezésében a Hadijáték című sci-fi film, melyben egy kamasz srác a házi számítógépével bekapcsolódik a Hadműveleti Központ számítógépébe és az a “Totális atomháborút” javasolja neki. A komoly “játékot” csak az utolsó pillanatba sikerül megállítani, amikor a silóban levő rakéták már kilövésre készen álltak Két hónappal a film készítése után, valódi milwaukei tinédzserek bekapcsolódtak a kormány adatbankjába, megrémítve a hatóságokat.
És ki tudja még mit hoz a jövő?