TESZERAKT SCI-FI KLUB

 

A Teszerakt sci-fi klub!

 

 Lehet nem hiszik el, de betudjuk bizonyítani, hogy bizarrul valószínűtlen az a tény, hogy pusztán az evolúció véletlen eredményeképpen létrejöhetett volna valami annyira észbontóan hasznos, mint a Teszerakt sci-fi klub. Ezért néhány gondolkodó egyenesen Isten létezésének igazolását látják benne. Lehet, hogy igazuk van. Az első, rádióban meghirdetett sci-fi klub megalakulási gyűlésén ötön voltak jelen, ebből is három a MADISZ személyzetéhez tartozott. Szerencsére, a megmaradt kettő közül az egyik Tordai Zsolt volt, aki aztán elindította az egészet. Mi rajongok, akarva- nem akarva ismertük meg egymást a múlt rendszerben, amikor egymás elöl kapkodtuk el a könyveket az ócskapiacon, vagy csereberéltük dupla példányainkat. Azon a gyűlésen Tordai Zsolt említette, hogy ismer egy pihent agyú álmodozót, aki vállalná a klub szervezését. Így kerültem én az események középpontjába.
Ennyi év távlatából meglepetten ismerem fel, hogy a klubélet és a magán életem szinte eggyé vált. Azok a magányos emberkék, akik eljődögéltek a klubba, rövidesen baráti körré forrtak össze, így én is itt tetem szert legjobb barátaimra és ismerkedtem meg az ex nejemmel.
 Az első igazi klubgyűlést 1991.május 15-én, a “Sci-fi-mese vagy társadalmi jelenség” című előadással kezdtük, a több mint 80 ember előtt, akik az unitárius egyház tanácstermében gyűltek össze. Meglepetésünkre - habár a technika ördöge akkor is beleszólt a dolgokba és némán kellett végignéznünk a videofilmet - a lelkesedés megmaradt.
 Eltökélt céljaink a következők voltak: népszerűsíteni a sci-fi-t minden formájában (irodalom, képzőművészet, film, stb.) és emelni a tagok általános műveltségét. Ez az utóbbi gyakran vezette arra a kívülállókat, hogy rácsodálkozzanak egy-egy témára: “Mi köze ennek a sci-fi-hez?” (például a Körösi Csoma Sándor útja, Imre Attila előadásában).
Mindig iparkodtunk, hogy két hétente hozzunk össze valami érdekeset. Általában az összejöveteleink egy előadással kezdődnek, melyet egy videofilm megtekintése követ. Legyünk őszinték: zenekar ember vagyok, ami azt jelenti, hogy a plakátkészítés, újsághirdetés szorgalmazása, a terem biztosítása, a videofilm beszerzése, stb. mind az én feladatom. Természetesen, az előadások nagy részét is én tartom. (A rosszmájúak már az első gyűlés után kijelentették: “lehet, hogy a sci-fi mese, de Zsolt társadalmi jelenség”).

 Előadásaimban, ha nem épp valamelyik író művét ismertettem (Asimov, Brown, Knight, Sheckley), vagy egy, a sci-fi által feldolgozott témát mutattam be (parapszichológia, időutazás, kapcsolatteremtés, szállítóeszközök, számítógépjátékok, stb.), akkor mindig iparkodtam a témát a sci-fi-hez kötni (“Sci-fi és matematika”, “Harcászat az ókortól a sci-fi-ig”, “Pókok és hangyák-valóság és sci-fi”).
  Számomra mindig is kedvesebbek voltak a kimondottan tudományos ismeretterjesztő előadások, mint: kozmológiai világképünk, relativitás-elmélet, vákuum-energetika, játékaink (sakk, kártya, malom játékok történelme), atomerőművek, káosz-elmélet, Jákob nyájától a panspermiaig (genetika) stb.

 Elkerülhetetlen volt a paleoasztronautikai vonatkozású előadások, ahol részletesen elemezve voltak a Kheopsz piramisa, a Palenque-i kripta, a Húsvét sziget szobrai, Kristálykoponyák, Szfinx, a Nazca fennsík rajzai, stb. “A múmiák”, a “Torino-i lepel”, a „Megmagyarázhatatlan tudományos kísérletek” (Backster, Comorosan, Kirlian), az “Antropikus elv”, a “Harmadik hullám” (lásd A.Tofflert) és még sok más érdekfeszítő téma sem kerülte el figyelmünket.
  Az aktív klubtagok is igazán lebilincselő témákkal álltak a hallgatóság elé, mint Tóth Levente (bocsánat, most már dr.Tóth, Ph.D.!): “Antiutópia és figyelmeztető irodalom”, “Programozott látomások” (számítógépes filmtrükkök), vagy Bálint Ákos: “Időutazás vagy ősi civilizációk?”, ”Modern tudomány és keleti bölcselet” és még sokan mások.
  Megpróbáltunk nyíltak lenni minden furcsább jelenség iránt, így meghívottaink meséltek nekünk a vegetarianizmusról (László Oliver), a határtudományokról (dr.Urbanovici Ernő), agykontrolról és dianetikáról (Gönczi László), numerológiáról (Czenger Melinda és Csikos Péter Zoltán), vagy akár a japán templomokról, több száz diaképpel színesítve a bemutatot(Budea Beatrice).
  Az idő folyamán sok humoros történet is fűszerezte tevékenységünket. Egy alkalommal a Stonheng-i és Sarmisegetuza kőnaptárak műkődési elvét vázoltam fel a táblára. A színes krétával készített ábrák ott díszelegtek a MADISZ irodában, mikor egy átmenőben lévő lány rátekintett és megkérdezte: “Mi ez, terhességi naptár?”.Egy másik alkalommal meghívást kaptunk a Magányosok klubjába, ahol idős néniknek és bácsiknak próbáltam elmagyarázni mi fán terem a sci-fi. Teljes bevetéssel dolgoztunk: sci-fi filmek zenéje biztosította az aláfestést, miközben a lányok, szétszóródva a teremben, mutogatták a szemkápráztató, színes “Galaktika” folyóirat földönkivüli lényekkel, tájakkal és űrhajókkal teli borítóit. Egy adott pillanatban egy bácsi odahajolt az egyik lányhoz és csendesen megkérdezte: “Mond kislány, ez milyen vallás?”.
  Innen jut eszembe, hogy kell mesélnem a hírnevünkről is. Számomra rejtély maradt, miért volt olyan nagy a lelkesedés a kezdeti években. A volt KISZ székházának híres 14-es terme kezdett túlzsúfolt lenni, ezért leköltöztünk a nagy gyűlésterembe. Úgy gondoltuk akkor, hogy a videofilm vonzza a tömeget, mert egy szó mint száz, megnéztünk mindent, “Solaris”-tól átmenve a “Dűné”-n, “Csillagok háborújá”-n és “Aliens”-en, egészen a “Kontaktus”, “Ötödik elem” vagy “Mátrix”-ig. Semmi valamirevaló filmet sem hagytunk ki, legyen az a “Baraka”, “Forest Gump”, “Ryan közlegény megmentése” vagy a “Good Will Hunting”. Hogy választ kapjunk erre a kérdésre, szétválasztottuk az előadás és a videózási napokat, hogy mindenki választani tudjon, mi érdekli igazából. Az eredmény? Hát mindkét alkalommal telt ház volt, így értelmetlené vált a szétszakadás.
  Hírnevünket terebélyesítettük rádióriportokkal és volt egy állandó műsorunk a Marosvásárhelyi rádióban, a “Sci-fi hangár”, László Edith szerkesztésében, vagy a helyi TV stúdiók egyike (az Antena 1) egy félórás műsort sugárzott rollunk a magyar nyelvű adásban. A sajtótermékek sem kerülték el figyelmünket. A megszokott “Népújság”-ban megjelenő hirdetés mellett írtunk a sci-fi-ről az Ifi Forumban, Tabu Magazinban, Jurnalul SF-ben vagy PSI magazinban, sőt, még keresztrejtvény is jelent meg, sci-fi témával a mi közreműködésünkkel.
  Meghívtak előadásokat tartani változatos témákról líceumokba, egyetemi központokba (Kolozsvár, Temesvár) meg más klubokba és tanácskozásokra (PSITRON, ROMCON).
  Bizonyos előadások iránt olyan nagy érdeklődés mutatkozott, hogy azok önállósították magukat. A “Sci-fi a zenében” című zene audicióval egybekötött előadás bebizonyította a hallgatóság igényét egy ehhez hasonló tevékenységre. Tóth Levente létrehozta tehát a “Találkozások”-at, mely rendszeresen működött az unitárius egyház tanácstermében, ahova jó volt korábban jönni, ha az ember helyet akart még kapni. Levente lebilincselő és igazán csillogó előadói készsége méltó volt az elhangzott Tomita, Vangelis, Oldfield, Kitaro, Schulze és mások alkotásaihoz.
  Sokan összekeverik a sci-fi-t az ufológiával, főleg mikor alkalmunk volt meghívni olyan ufológust mint Borbáth Csaba építészmérnök, aki a Rezerváció elméletről beszélt, vagy Bukaresti Gézát, aki a Bács-i erdő jelenségeinek kutatója, így az UFO X Klub létrejötte, Engel Levente, Kónya László és Szőke Barna Zsolt kezdeményezésére, igazán szerencsés lépés volt, mindvégig megmaradva a szoros közreműködés, mondhatnám szinte egybeolvadás.


Példának felhozhatnám a remek kirándulásainkat Gödemesterházára, úgymond UFO-megfigyelési éjszakák rendezésére.

  Kezdeti szakaszban, a Teszerakt sci-fi klub az adományba kapott Galaktika folyóiratokat kibővítette a tagságdíjból vásárolt könyvekkel és a létrejött könyvtárból a tagok jelentős mennyiségben kölcsönöztek olvasnivalót (és felejtették el visszahozni).
  Talán tisztázzuk azt is, hogy mi a Teszerakt. Ha a síkban van a négyzet, a térben a kocka, akkor a négy dimenzióban van a Teszerakt. Tulajdonképpen a matematikából átvett fogalom. Még sajátos ábrázolási módja is van. Egy kétdimenziós lénynek, mely egy papírlap felületén él, nem tudjuk elmondani mi az a háromdimenziós kocka, de képesek vagyunk bemutatni a vetületét. Ez egy nagyobb négyzetben lévő kisebb négyzet, amelyek csúcsát összekötjük. Ugyanígy, a négydimenziós Teszerakt vetülete a három dimenzióban egy nagyobb kocka lenne benne egy kisebbel, amelyek csúcsai össze vannak kötve. Úgy találtuk eléggé fantasztikus és ugyanakkor tudományos is ez a teszerakt, hogy jelképünkké válasszuk.

  Az ifjúsági szervezetek erőszakos kiköltöztetése a volt KISZ székházból kényszeríttet arra, hogy tevékenységünket az RMDSZ gyűléstermében bonyolítsuk le. A jelentős részvétel továbbra is megmaradt, de az igazán tömegsikernek a színdarabjaink örvendtek.
  Valahogy megkellett ünnepelnünk az egyéves születési napunkat és akkor kipattant az isteni szikra, hogy rendezzünk egy színdarabot. Tulajdonképpen a TVR 1 híradó műsorának a paródiája volt, ahol a bemondók ismertették az egyéves tevékenységüket, természetesen humorosan kiválogatott sci-fi elbeszélések szövegével. Megvolt a zenei aláfestés is (híradó jele, effektusok, stb.), a háttérbe mindig a megfelelő diakép volt vetítve és a teremben lévő helyszíni riporterünk a rádióadós mikrofonjával a hangszórókba csalta a riportalanyok hangját. És ott voltak a reklámok, amitől a közönség mindig halálra röhögte magát, de ami igazán a csúcspont volt, az a beharangozott videofilm lett: Piroska és a farkas diafilm, általunk szinkronizált szöveggel.


 A következő alkotásainkat mindig az Új Év tiszteletére hoztuk össze, iparkodva megragadni az éppen aktuális témát. Így lett az 1992-es évzáró darab címe “Twin Peaks 2”, ami a híres sorozat paródiája volt, melyben Cooper ügynök a sci-fi meggyilkolása kapcsán (ellaposították!) nyomoz. A reklámaink most is általános hahotázást váltottak ki, például az, amikor egy szomorú alak feláll egy székre és kifordítja üres zsebeit, miközben egy másik fényképezi. Háttérszöveg: “Aceste clipe minunate numai cu filmul Kodak!”("Ezek a csodálatos pillanatok csakis a Kodakkal").

A közönségtől nem maradt idegen a lélegzetelállító döbbent csend sem: a “rendőrök” egy lány felé fordulnak, aki mindvégig a közönség között ült és közlik vele letartoztatását. Az bosszúsan feláll, veszi kabátját és készül elhagyni a termet. Cooper felszólítja:
- Állj, vagy lövök!
- Lősz a fenét, hisz nincs is valódi pisztolyod - jön a morcos válasz.
A pisztoly viszont valódi volt és egy hatalmasat durrant.
Záró ötletünk is fergeteges tapsot aratott. Cooper próbálja megfejteni a Briggs őrnagytól kapott rombuszok értelmét, mikor kialszanak a fények és egy homályos zöld fényben előbújik a télapó, aki a filmbeli táncoló törpe zenéjére, és a közönség ritmusos tapsa kíséretében, körbe táncolja a megdermedt ügynököt. Eltűnése után Cooper egyből megtalálja a rombuszok értelmét és kirakja az...RMDSZ jelét.


 Következett aztán a “Star Trek”, ahol a legénység tagjai vicces sci-fi elbeszélésekből kölcsönzött próbákon mennek át, mellükön a Trabantokon látható jelvénnyel.
Az “Iksz Fájlsz” című politikai kabaréban Mulder és Scully a kétnyelvű táblák lefestődésének titkát kutatják. Az egyik elméletük az, hogy azért festődnek le mindig a táblák alsó felei, mert azt törpék teszik, a rendőrök pedig nem látják őket mert bűvös csákó van a fejükön: a Hupikék-tőrpikék Bűvös csákó dalára a két FBI ügynök felteszi az újságpapírcsákókat, melyeken jól látszik a címük: Cuvântul Liber és România Mare.(két nacionalista lap).A darabhoz még egy számítógépes programot is készített Bálint Zsolt (reklámmal megszakítva!), mely elemezte a táblákon talált festék anyagát és amelyet a szereplők megnyalva, megmerevednek, megfogják egymás kezét és énekelni kezdik: “Noi suntem...”, a közönség tapsviharától már nem is hallani a többit.
  A kor technikája már nálunk is mutatkozik. Ha az “Iksz Fájlsz” előadásait videóra vettük, a következő évi darabot már külön meg is filmesítettük, míg a 2000-ik évet az Alter-native rövidfilm fesztivál kapcsán mi is gyártottunk hat rövid néma filmecskét, amelyek forgatókönyvét, szereplőit és rendezőit a klubtagok alkották. A forgatókönyvekhez szükséges írói készség már eleve adott, ugyanis a klubban nagyon sok értékes sci-fi elbeszélés is született. Mindig is úgy gondoltuk, hogy a rajongók ki vannak éhezve a jó sci-fi-re és sokáig csak a kommunisták gátolták meg őket abban, hogy étvágyukat csillapítsák. Azt is feltételeztük, hogy tagjaink túlnyomó többsége gyors észjárású, művelt és filozofikus gondolkodásra hajlamos (amit a sok, egyetemre bejutott tag igazol). Idővel aztán kiderült, hogy amint változtak a generációk, mind alacsonyabb képzettségűek és főleg a romantikus, kalandos és nem a szellemi izgalmat nyújtó, továbbgondolkodásra sarkaló sci-fiket kedvelők jöttek a klubba. Ez a nézeteltérés, beágyazódva az általános apátiába, érdektelenségbe és reménytelenségbe, oda vezetett, hogy létszámunk folyton csökkent. De, azok, akik maradtunk, nem adjuk fel. Mi tudjuk ugyanis, hogy van egy elmélet, miszerint, ha egyszer kiderülne, hogy mi is valójában az Univerzum és mit keres itt egyáltalán, akkor azon nyomban megszűnne létezni és valami más, még bizarrabb, még megmagyarázhatatlanabb dolog foglalná el a helyét. Igaz, van egy másik elmélet is, amely szerint ez már be is következett.

 

Szatmári Zsolt
Első Szóló