TESZERAKT SCI-FI KLUB

 

A torinói lepel
1998 I.16 

 

Mielőtt a már megválaszolt és a még feltáratlan kérdésekről szólnánk, ismerkedjünk meg a szóban forgó tárgyal és azokkal a körülményekkel, amelyek vitatottá és rejtélyessé tették annak eredetét.
A nevezetes lepel lenvászonból készült : hossza 4,36 méter, szélessége 1,10 méter. Az oldalán egy hozzá vart sáv mely szintén lenvászonból készült azonos szövési mintával mint a nagyobb rész, de egy kicsivel rövidebb az eredeti vászonnál : 3,6 méter hosszú és 0,8 méter széles. Rajta, halovány szalmasárga színben, felismerhető egy férfinak az arca és teste : a lepel egyik felén elöl, a másikon hátulnézetben.

A kép meglehetősen elmosódott, bizonytalan körvonalú, és csak 2 méternél is nagyobb távolságból ismerhető fel. Gyökeresen megváltozik a dolog, ha a lepelről fényképfelvételt készítenek, ugyanis annak negatívja jóval kontrasztosabb, felismerhetőbb képet tár elénk.
Ezt a felfedezést, 1898-ban egy Secondo Pia nevű fényképész tette, és a csalás lehetőségét az zárta ki, hogy ugyanakkor titokban egy pap és egy rendőrtiszt is, aki a leplet őrizte, készített fényképet, mindannyiuk szeme elé a ma már jól ismert kép tárult elé.
Érdekes, hogy a torinoi lepelről szóló első írásos beszámolok korántsem támasztják alá eredeti voltát, hanem egyértelműen valami hamisítványnak minősítik

Számos kísérlett történt a lepel elkészítésének módjának feltárására. 1900-ban, Viguan, egy vörös porral bepúderezett embert teker egy tojásfehérjével kezelt vászonban. Az eredmény egy nevetséges karikatúra volt. Ha egy festékkel bekent gömb felületére rátekerünk egy lapot, akkor a letekert lapon nem egy gömböt látunk hanem egy elnyújtót, torz ellipszist. A leplen a kép színerőssége lépcsőzetességet mutat, annak függvényében, hogy a vászon milyen messze volt a testtől.


René Colson, a Párizsi politechnikai iskola professzora, egy gipszfejet befedett cink porral és azt ráhelyezte egy fényképlemezre. A cink porok hatnak a lemezre és 24 óra múlva egy fénykép látható. Ez a próbálkozás eredménye már sokkal jobban hasonlított a leplen látható képhez.
A Biblia, Jézus temetésével kapcsolatosan egy, több mint 100 liter mirha és áloé keveréket említ. Az elmélet az, hogy az izzadság párái, melyek tartalmaznak ként és húgysavat, oxidálták a lenvászon szálait mely a mirha és áloé pórok hatására szint váltott. A leplen ugyanis nem sikerült kimutatni semmiféle festék nyomott, a kép a vásznat alkotó szálak elszíneződésen folytán jött létre.
1969-ben egy torinoi tudós gárda megvizsgálja a leplet, majd 1973 XI 24-én, Raes professzor anyagmintákat kap a lepelből. A lenvászon szálai között gyapot nyomokat kap, ami annak köszönhető, hogy ugyanazon a szövőszéken készültek a gyapot és a len szálakból készült holmik. Viszont három fajta gyapot létezik, melyek különböznek a centiméteren történő csavarodás számában. A 8-9 tekerés centinként a közel-keleten termesztett gyapotra jellemző, a másik két gyapot faj Amerikában található. A leplen található gyapot közel-keleti.
Egy másik típusú kutatást Max Frei, a zürichi gyilkossági laboratórium főnöke kezdeményezte. Ő 12 helyre ragasztó szalagot helyez a lepelre, és az így szerzet mintákat elektronikus mikroszkóppal megvizsgálja. Az eredmény : 44 növénytípustól származó virágpor. Ebből 14 olyan növénytől származik mely csak Jeruzsálem mellett található és 1 olyant amely csak Konstantinápoly mellett. Ez azt igazolja, hogy így vagy úgy, de a lepel járt Jeruzsálemben, ahol szennyeződött a fent említett virágporokkal.
A NASA számítógépei, 1976-ban, elkészítik a lepel fényképei alapján, a vásznon látható férfi háromdimenziós ábráját, mely egy 1,82 méter magas, 79 kilogramm súlyú férfit  eredményez. Ugyanekkor elemzik a vásznon található vérfoltokat. Kiderül, hogy valóban emberi vér, pontosabban egy AB IV-es vércsoportú emberi vér. Meg kell jegyeznünk, hogy az egyházi ikonográfiában a keresztre feszítést ügy ábrázolták, hogy a tenyerek vannak kilyukasztva. Egy hamisító valószínűleg ugyanígy ábrázolná a leplen levő személy sebét. Ám ez nem így van. Valójában nem a tenyereket lyukasztott ki, mert az nem lett volna képes megtartani a testet és kiszakadt volna, így a csuklóknál a két csont köze ütötték be a szegeket, pont mint ahogy a leplen látható férfi sebei igazolnak.
Perdöntőnek ígérkeztek a radiokarbonos kormeghatározó eljárás eredményei. A katolikus egyház három tudományos kutatócsoportot kért fel arra, hogy a lepelből származó kisebb mintadarabkák korát radiokarbonos eljárással meghatározza. Ezek a kutatócsoportok az arizonai tucsoni egyetemen, a zürichi egyetemen, illetőleg az oxfordi egyetemen működnek. Ez a régészet gyakorta használt kormeghatározási eljárás azon alapul, hogy megmérik a szén két izotópjának – az állandó szén-12-nek és a bomlékony, radioaktív szén-14-nek (felezési idő 5730 ± 40 év) – a vizsgált mintában található arányát. Ezzel az eljárással a len learatásának az időpontja, vagyis a vászon legrégebbi életkora határolható be. A vizsgálatok az 1262 és az 1384 közötti évekre határoltak be a vászon keletkezését. Úgy tűnt, a középkori eredetű hamísítás ezzel bebizonyosodott, annak ellenére, hogy senki sem tudta ki, hogyan és miért készítette.
Innen jönnek a képben azonban a független kutatok eredményei és megfigyelései.
Az első megfigyelés az volt, hogy az 1988 IV 21-ki kormeghatározásnál, az eredetileg 7 laboratóriumból csak a már említett hármat választották ki. Kizárták a legtapasztaltabb Harwell laboratóriumot, és végül is mindazokat aki más módszert használtak a radioaktív kormeghatározáshoz mit a kiválasztott három egyetem. A második megfigyelés megjegyezte, hogy senki nem említette menyire módosítja meg az eredményeket az 1522-ben elszenvedett tűz utáni szennyeződés, ami helyenként meg is égette a leplet. Erre azután került sor, hogy Geoffroy de Charny zászlósúr elesik harcban, majd második felesége Jeanne de Virgy kiállítja a leplet (K.u. 1350-ben)
Az elemzésre vett mintákat és azok kivágásának helyét lefényképezték, ezeknek az elemzése szülte a negyedik megfigyelést. A fényképek elemzése azt mutatta, hogy radioaktív kormeghatározásra kapott minták nem származnak a lepelről ! Ide még az is hozzá jár, hogy a lepel szövési mintája nagyon jellegzetes és ritka, úgymint az anyag amiből készült. A reklámozott „vakpróba”, vagyis az, hogy egyszerre több – számukra ismeretlen – mintát kaptak, nem válik be, hiszen szabad szemmel ki lehet szűrni azokat a hamis mintákat melyek nem olyan szövésűek mint a lepel. Máskülönben is, a híres „kalász szövésű” lepelhez hasonló, és hasonló régi vászon, mely esetleg hamis próba mintaként lehetett volna felhasználni szinte nem is létezik.
A legutolsó megfigyelés azzal kapcsolatos, hogy a kivágott mintákkal, Alberto Ballestrero torinói bíboros érsek, a lepel őre, félrevonult egy külön szobába, hogy azokat dobozkákba rakja, a vakpróba által igényelt többi mintával egyetemben. Ez azért bízták az érsekre, mert úgy gondoljuk az egyháznak érdeke a lepel valódiságának beigazolódása. De vajon valóban így van ez ?
A független kutatok kimutatták, hogy a leplen látható férfi sebeiből a megszáradt vér két különálló irányba való folyást mutat. Az egyik függőleges, ami megfelel annak, hogy a test a kereszten volt és a sebeiből a vér lefele folyt. A másik, viszont arra utal, hogy a vízszintesen elhelyezet testből a vér a test alá folyt, innen eredve a leplen látható, a test hátsó részén összegyűlt vérfoltok. Mindez viszont azt igazolja, hogy a leplen látható férfi NEM VOLT HALOT amikor levették a keresztről !!!! Ha ez valóban Jézus halotti leple, ez bizonyítaná, hogy ő nem volt meghalva amikor levették a keresztről, mert a halott nem vérzik, így a keresztény egyhez alapköve, a feltámadás, elveszti értelmét !
Egy olyan elmélet kezdett körvonalat kapni, mely szerint Jézus tagja volt az Hóltengeri tekercsek által ismerté vált, esseni csoportnak, kik Jeruzsálemtől nem mesze, qumrámi sivatagba húzták meg magukat. Ez egy zsidó szekta volt, mely ellentétben állt az akkori „hivatalos” irányzattal. Minden ezt látszik igazolni, kezdve Jézus öltözetével és befejezve tanításaival. Jézus temetése, az evangélisták leírása  után ítélve, főleg a János evangéliuma foglakozik részletesen ezzel, nem jellemző a zsidókra. A leírt anyagok mennyiség amit a holtest megmosására használtak túlzottan nagy, és nem tartalmazza a szokásos olajat. Viszont a 33 kg keveréket mely az Aloé Vera nevű növény nedvéből és a Commirphora fa gyantájából (mirha) áll, inkább kötésekre használták, tehát gyógyításra.
Feltételezhető, hogy egy esseni összeesküvő csoporttal van dolgunk. Ezek lefizették a romai katonák egyikét így a közismert ecet helyet amit Jézusnak adtak víz helyet a kereszten tulajdonképpen egy ópiumos keverék volt , amitől Jézus tetszhalott állapotban került. Ez már rég foglakóztatta a tudósokat, hogy miért halt meg Jézus olyan hamar a kereszten, hiszen a kereszten való fulladásos halál egy viszonylag hosszas folyamat.
Az állítólagos „halál” beállta után, hamar levette a keresztről, és egy a közelben bérelt sírhelyre vittek ahol, hatalmas mennyiségű gyógy nővényekből álló pakolásba burkolták, hogy ismét magához térítsék. Ez lenne a torinói lepel .
Jézus tehát nem halt meg a kereszten, a fehér ruhás esseniek felélesztették.