TESZERAKT SCI-FI KLUB

 

A klubtagok alkotásaiból
1993 IX.16

Zol princípiuma
Szatmári Zsolt

Az időutazó gép, egy mindenféle lomból összetákolt mini tengeralattjáróhoz hasonlított inkább, de ez nem zavarta alkotóját, az autodidakta Zolt. Ez szeretettel simogatta a vezérlőpultot, amin pont most fejezte be az utolsó csatlakozásokat, és helybe el is döntötte, hogy véghez is viszi a korszakalkotó próbautat. Ahhoz, hogy ellenőrizze elméletének igazságát melyek alapján épített ezt az „ékszert”, egy olyan napot választott mely időben közel volt, tehát egy kis ugrás lesz csak a múltba. Azért, hogy elkerüljön esetleges időparadoxonokat, egy olyan időpontot választott amikor szinte biztosan a műhelye üres volt. Bekötözte magát a biztonsági övekkel, és miután lelkes gyorsasággal beprogramozta a fedélzeti számítógépet, megnyomta a rajt gombot.
Azon nyomban egy nagy ütés érte kívülről a gépet, egy olyan ütés melyet mintha egy hatalmas pöröllyel adtak volna, és melyet gyors ütembe követtek mások is. Az időutazó gép egy megbolondult ringlispílhez hasonlóan forgott minden irányba. A székébe szíjazott Zol, a gépével egyűt, forgott elkábultan, már nem is tudva követni a gépe által leírt kaotikus útvonalakat. Sikerült egy pillantást vetnie a képernyőkre, megpróbálva megérteni, hogy mi is történik. Az egyik monitor, érzelem mentesen közölte a cél időkoordinátainak adatait, alatta pedig villogva egy üzenetet : SIKERES UGRÁS !!!. A másikon viszont, a gép által elszenvedet károk listája sorakozott, és ez egyre hosszabb lett ahogy a hatalmas csapások ide-oda lökdösték az időgépet, mely egy labdának tűnt valami megtébolyodott óriások kezében.
Zolnak viszont nem volt szeme csak az előtte villogó üzenetre.
Sikerült ! Utazott az időben !
Az elv amibol kiindult helyes volt. De akkor mi történik most?
Koncentrálni próbált, hogy megoldja a rejtélyt, és egy pár másodperccel azelőtt, hogy a gép teljesen széteset volna a kapott ütésektől, megértette. Áthágott egy fizikai törvényt ! Pontosabban az energia megmaradásának törvényét. A Világmindenségben semmi sem keletkezik, semmi sem pusztul el, minden csak átalakul. Lénygében véve minden energia, függetlenül, hogy ez tömeg, mezo vagy más formában jelenik meg. Természetesen az Univerzum őszenergiája minden idő szegmentumban azonos. Milyen naiv volt ! Hogyan is gondolhatta, csodálkozott önmagán Zol, hogy képes lesz eltüntetni egy energia mennyiséget, melyet ő és a gépe képviselt, az Univerzum egyik idő szegmentumából, ahhoz hogy azt többletbe megjelenítse az Univerzum egy másik idő szegmentumában?
Sikerült mégis utaznia az időben, de az időgépe maga után húzott egy elvékonyodó energia fonalat, mely egy túlfeszített gumihoz hasonlíthatott. A múlt év kiválasztott napjában volt, a valóban üres laboratóriumban, csakhogy mikroszkopikus méretben, és azok amik az időgépét bombázták nem voltak egyebek mit szobában levő levegő molekulák melyek a szokványos kaotikus hőmozgást végezték.